Bitskey, IstvánSoarius, CyprianusGranatensis, LudovicusVoellus, JohannesRegius, CarolusTesauro, EmanuelePomeius, FranciscusPázmány, PéterDebreczeni, AttilaImre, MihályS. Varga, Pál2011-01-112011-01-112004963 472 758 11418-3242http://hdl.handle.net/2437/101459Az antikvitásban magas szintre emelkedett görög-római szónoklattani hagyomány (hé rhétoriké tekhné) a kora újkori Európában újra befogadókra talált, előbb a humanizmus, majd ennek nyomán a reformáció asszimilálta eredményeit. A reneszánsz és a barokk kor beszédművészetének formálódását Magyarországon is az újjászülető retorikai-poétikai tradíció határozta meg. A literatúra elméleti háttereként jellemezhető ez a diszciplína, amely a szöveg kialakításának mesterfogásait tanította, alapvető kutatási feltétele tehát a régi irodalom vizsgálatának az adott kor szónoki elveinek és gyakorlatának beható ismerete. Jelen szemelvénygyűjteményünk folytatása annak a programnak, amely a Debreceni Egyetem Régi Magyar Irodalmi Tanszékén a kora újkori retorikai kézikönyvek fontos és jellegzetes részleteinek magyarra fordítását, értelmezését és kiadását tűzte célul. Az első kötet Imre Mihály szerkesztésében a reformáció kori retorikai praeceptumokból adott közre bőséges válogatást, elsősorban azokból, amelyek Magyarországon is használatosak voltak. Minthogy a reformáció nyomán, vele versengve a katolikus egyház szintén újjászervezte iskolaügyét, a retorika oktatása újabb impulzusokat kapott a meg-megújuló vallási törekvések felől. Közismert tény, hogy ebben élen járt a jezsuita rend, ez indokolja, hogy kötetünk túlnyomórészt a Jézus Társaság tagjainak munkáiból válogatott szemelvényeket ad közre. Összeállításunk anyaga (a függelékben közreadott Pázmány-szemelvény kivételével) magyar nyelven idáig nem volt olvasható, legfeljebb a szakemberek igen szűk köre tudta hasznosítani a latin nyelvű, s ma már nehezen hozzáférhető kézikönyvek tanulságait. Csakis olyan művekből közlünk részleteket, amelyek Magyarországon bizonyíthatóan használatban voltak. A terjedelmesebb szónoklattanok részletes tartalomjegyzékét is közöljük, így áttekinthető az illető kézikönyv szerkezete, felépítése, s láthatók az egyes kategóriáknak a tanítás egészében elfoglalt pozíciói. Egy esetben a latin nyelvű tartalommutatót ugyancsak közreadjuk, így az eredeti terminológia szembesíthető a fordítással. Azt reméljük, hogy hasznosítható lesz az oktatásban is mindaz, amit jelen kötetünk közread, s a barokk kor retorikai kézikönyveinek szövegszerű tanulmányozása újabb impulzusokat nyújthat a kor szellemiségének, főként pedig irodalmi tudatának alaposabb és árnyaltabb megértéséhez.Bitskey István, Bevezetés, 7-12. Cyprianus Soarius, Három könyv a retorika művészetéről (1560-as évek), 13-19. Ismeretlen szerző Soarius-átdolgozása: Bevezetés az ékesszólásba (1709), 20. Index materiarum, 21-30. Tartalommutató, 31-46. Második értekezés, 3. fejezet, A körmondat bővítése jelentésmagyarázattal, 47-58. Harmadik értekezés, A körmondatoknak és az egész szónoklatnak a díszítése, 59. I. fejezet, A metafora és forrásai, 59-61. II. fejezet, A viszonyításon alapuló metafora és ennek fajtái, 62-83. III. fejezet, Melyben azt adjuk elő, miként lehet bármilyen dologból könnyen metaforákat kitalálni, 84-95. VIII. fejezet, Az ékítésröl, amely a szavak és a mondatok alakzataira épül, 96-104. Ludovicus Granatensis, Az egyházi ékesszólásnak avagy a hitszónoklat elméletének hat könyve (1578), 105-108. Első könyv, a retorika művészetének eredetéről, 109-110. Negyedik könyv, amely a hitszónoklatok egyes nemeit és az elrendezés módját fejti ki, 111-142. Johannes Voellus, A szónoklás általános elmélete (1600), 143-156. Carolus Regius, Keresztény szónok (1612), 157-162. A könyvben tárgyalt összes fejezet mutatója, 163-170. Második rész, A szentbeszéd, 171. Negyedik könyv, A szentbeszéd ékessége, célja, feladatai és anyaga, 171-180. Ötödik könyv, Az argumentumok megtalálása a közhelyekből, 181-204. Emanuele Tesauro, Arisztotelészi messzelátó (1654), 205-218. Franciscus Pomeius, A retorika tanulmányozója (1667), 219-222. II. előgyakorlat, Az alakzatokról, 223-226. V. előgyakorlat, A mese, 227-235. VII. előgyakorlat, A chria, 236-242. Bitskey István, Retorikák a barokk kori Magyarországon, 243-272. Függelék, 273-274. Pázmány Péter, A keresztyén prédikátorokhoz intés (1636), 275-281. Gyöngyösi Krizosztom, Prédikációs útmutatója (1665), 282-286. A Biblia részeinek korabeli rövidítései és mai elnevezései, 287-288. Magyarázat a Soarius-kötet tartalomjegyzékének néhány fogalmához, 289-298. Válogatott bibliográfia a késő középkori és a kora újkori beszédművészetről, 1996-2002, 299-322. Névmutató, 323-328.huirodalomtörténetprédikációirodalombarokkretorikaBook328 p.