2008-12-172008-12-179638656018http://hdl.handle.net/2437/68226A Svédországban élő magyar íróban 1956-os emigrációja első éveiben körvonalazódott az a felismerés, hogy élményeiről, gondolatairól hitelesen csak anyanyelvén számolhat be először önmagának, később pedig a nagyközönségnek is. Munkásságának középpontjában ettől kezdve a nyelv áll. Ez egyfelől költészetének archaizáló nyelvhasználatában, másfelől a magyar nyelvről szóló, nyelvi beállítottságú esszéiben mutatkozik meg. Most megjelent kötete, mely a Szabad szemmel folytatása, ebből az alapállásból veszi szemügyre irodalmunk, történelmünk, anyanyelvünk, illetve az európai művelődés néhány kérdését. A Huszita Biblia tanulságai, Balassi, Vörösmarty, Németh László, Szabó Lőrinc vagy Bodor Ádám éppúgy érdeklődési körébe tartozik, mint 'Rákóczi szabadságharca', 1956, Freud 'bűvköre', Kundera létregénye vagy a cseremisz irodalom szárnypróbálgatásai. Írásai élőbeszédszerűségét nyelvápoló írásmódja, a középzárt ë hang jelölése erősíti. A kötet elején Kalász Mártonnak, a Magyar Írószövetség elnökének ajánlása olvasható, valamint a szerző előszava.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibDEK00404091bibDEK00404091