Tóth, Diana Viktória2026-01-152026-01-152024-10-26Debreceni Szemle, Évf. 32 szám 3. (2024) , 348-3621218-022Xhttps://hdl.handle.net/2437/402212A magyar–török rokonságeszme százötven éve erősen jelen van a köztudatban. Az uráli és altaji nyelvek rokonsága már a 19. század első felében felvetődött, de igazán az ún. „ugor–török” háború, az anyanyelvünk eredetéről szóló első tudományos jellegű vita során, az 1870-es évektől kezdve terjedt el ez az elmélet, amely hol erősebben, hol kevésbé látványosan, de folyamatosan jelen van a magyarországi közbeszédben. Írásomban egy, a nyelvrokonságra, azon belül is elsősorban a magyar–török hipotézisre vonatkozó kérdőíves felmérés tanulságait ismertetem, de előtte röviden felvázolom a török rokonság hipotézisének mozgatórugóit, bemutatom a magyar–török érintkezések három szintjét, és igyekszem tisztázni az alapfogalmakat.application/pdfnyelvrokonsága magyar nyelv eredeteurál-altáji rokonságtörökségi nyelvekjövevényszavakfolyóiratcikkOpen AccessSzerző(k)https://doi.org/10.59424/debreceniszemle/2024/32/3./348-362Debreceni Szemle3.32Debr. szle.1588-029X