Molnár V., AttilaFekete, Réka2017-05-122017-05-122017-05-12http://hdl.handle.net/2437/240279A hagyományos tájhasználat gyakorlatának megváltoztatása a féltermészetes gyepek területének nagymértékű csökkenését eredményezte, ami jelentősen veszélyezteti az ilyen élőhelyeket benépesítő növény- és állatfajokat. A kis területű, kezelt antropogén élőhelyek, mint például az útszegélyek, menedékhelyként szolgálhatnak és fontos szerepet játszhatnak e fajok megőrzésében. A veszélyeztetett sallangvirágok (Himantoglossum spp.) megtelepedése közútak szegélyein már régóta ismert, de nem vizsgálták szisztematikusan az útszegélyeknek mint élőhelyeknek alkalmasságát az orchideák számára és az utak hatását e fajokra. Diplomamunkámban nyolc európai országból származó három orchideafaj felmérését mutatom be. A munka során kerestük a vizsgált fajok útszegélyeken előforduló állományait, és az egyedek esetében rögzítettük a távolságukat az úttól, valamint az egyedi vegetatív és reproduktív tulajdonságait. A vizsgált 3 fajnak jelentős állományait találtuk útszegélyeken. Az egyedek úttól mért távolsága nem egyenletes eloszlást mutatott, az orchideák átlagosan közelebb fordultak elő az az utakhoz, mint azt a véletlen alapján várhatnánk. Ez arra utal, hogy az útszegélyek rendszeres kezelése (kaszálás) növelheti a sallangvirágok megtelepedésének és túlélésének esélyét. Másrészt azt is megállapítottuk, hogy az utak közvetlen közelsége negatívan hat a reproduktív sikerre, ami azzal lehet összefüggésben, hogy az utak közvetlen környezete ökológiai csapdaként működhet (vagyis a kolonizáció és túlélés szempontjából kedvező, de a szaporodás szempontjából kedvezőtlen körülményeket kínál). Mindazonáltal az a tény, hogy jelentős és életképes populációk ismertek útszegélyeken immár huzamos ideje, arra utal, hogy a hagyományosan kezelt közutak szegélyei lehetővé tehetik a sallangvirág-populációk hosszú távú fennmaradását.29husallangvirágOrchideaceaeútszegélymásodlagos élőhelyDEENK Témalista::Biológiai tudományok