Nagy, János GyörgyDudás, János AndrásTöpler, DánielHoblyák, Júlia2026-01-152026-01-152025-10-15Kitaibelia, Évf. 30 szám 1 (2025) , 129–1381219-9672https://hdl.handle.net/2437/402519Since 1988, open stands of Menyanthes trifoliata have disappeared, communities of Carex rostrata have declined, and the Sphagnum -dominated willow carr has expanded. The mire’s central asso­ciations include Caricetum rostratae , Salici cinereae – Sphagnetum recurvi sphagnetosum squar­rosi , and Calamagrosti – Salicetum cinereae . In the mainly nudum lagg zone, the following communities occur: Biden­ti–Polygonetum hydropiperis, Bidenti–Polygonetum hydropiperis urticetosum dioicae , Cari­cetum acutifor­mis , Juncetum effusi , Glycerietum maximae , and a community dominated by Poa nemora­lis . We recorded 77 vascular plant species, 62 of which were new to the site. Rare species have declined in number: Menyant­hes trifoliata and Cicuta virosa are now absent, and of the former eight Sphagnum species, only Sphagnum squarrosum remains. The original Salici cinereae–Sphagnetum recurvi sphagne­tosum recurvi subassociati­on transitioned into Salici cinereae–Sphagnetum recurvi sphagnetosum squar­rosi after the mire remained completely dry and peat-moss-free for several years around 2000. Central communities reflect a cool, moderately acidic, oligotrophic environment with low pH and conductivity. In contrast, lagg vegetation indicates warmer, nutrient-rich, less acidic conditions. The mire’s most valuable zone is its central, Sphag­num -rich area, whose preservation depends on a natural water supply maintained by continuous forest cover in the catchment and stable or reduced large game populations.A vizsgált területről 1988 óta eltűntek a nyílt Menyanthes trifoliata -s állományok, visszaszorultak a csőrőssásosok, míg a tőzegmohás fűzláp kiterjedt. A láptó középső részén a Caricetum rostratae , Salici cinereae–Spahnetum recurvi sphagnetosum squarrosi , Calamagrosti–Salicetum cinereae , a főként nudum lagg zónában pedig a Bidenti–Polygonetum hydrpiperis et urticetosum dioicae , Cari­cetum acutiformis , Juncetum effusi , Glycerietum maximae és egy Poa nemoralis -uralta közösség fordul elő.  A Kis-tavon 77 edényes növényfajt azonosítottunk, ebből 62 új a terület flórájára. A ritka fajok száma tovább csökkent: napjainkra eltűnt a Menyanthes trifoliata és a Cicuta virosa, az egykori 8 tőzegmoha faj közül jelenleg csak a Sphagnum squarrosum van jelen. Így a hajdani Salici cinereae–Sphagnetum recurvi társu­lás sphagneto­sum recurvi szubasszociációja a láp ezredforduló környéki kiszáradása és évekig tartó tőzegmohamentes állapota után sphagnetosum squarrosi -vá alakult. A láp középső részének növénykö­zösségei mérsékelten savanyú, hűvös, oligotróf környezetet jeleznek, a víz itt megfelelően savanyú és alacsony vezetőképességű volt. A lagg zóna fajai tápanyagban gazdagabb, melegebb, kevésbé savanyú élőhelyre utalnak. A láp termé­szetvédelmileg legértékesebb része továbbra is annak központi, tőzeg­mohás zónája. Fennmaradásához elengedhetetlen a természetes vízellátás biztosítása, valamint a nagy­vadállomány létszámának jelenlegi vagy annál alacsonyabb szinten tartása.application/pdfconservationecological indicator valuesplant associationSphagnum squarrosumvegetation mapnövénytársulásökológiai mutatókSphagnum squarrosumtermészetvédelemvegetációtérképfolyóiratcikkOpen Accesshttps://doi.org/10.17542/kit.30.068Kitaibelia1302064-4507