2008-12-172008-12-179639283831http://hdl.handle.net/2437/68528Gábor Marianne festészetében Rónai Mihály András a főszereplő, a tudós apa, a különlegesen szép, törékeny anya, a gyerekkor szereplői, a festőművész és a költő barátok (Csók István, Kassák Lajos, Szép Ernő, Füst Milán, Frank Frigyes stb.), Velence, Róma, Párizs, az olasz, a francia és a dalmát tengerpart, ernyők, lámpák, a lovaskocsik, a bohócok, az öreg-asszonyok mellett. Közülük is újra meg újra hozzá tér vissza s ő mindig vele van, ha könnyedén és ironikusan, boldogan és magától értetődő természetességgel rajzolja s festi a mindennapi lét szépséges, bohókás, szomorkás, tébláboló, ilyen-olyan alakjait, élőit, élettelenjeit, tárgyait. Ez a szerelem, összetartozás, együtt létezés biztonsága, a soha nincs magány, mert mindig, időtlen idők óta és időtlen időkig ott a másik, akivel ketten együtt egyek ők. (Részlet az Előszóból)http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ752352bibFSZ752352