Fésüs, AdinaIstván, Fanni2026-04-222026-04-222026https://hdl.handle.net/2437/406423Korunk egyik leggyakoribb – elsősorban reproduktív korú nőket érintő – endokrin-anyagcsere zavara a PCOS. A szindróma komplex, a meddőség egyik fő vezető okán túlmenően fokozott kockázatot jelenthet a metabolikus szindróma kialakulásának veszélye. Továbbá, egy olyan jelentős közegészségügyi probléma, mely a fizikai állapot mellett a mentális jólétre is kihathat. A PCOS feltérképezésének és patofiziológiai megértésének célja a megfelelő terápiás célpontok felderítése. Nem gyógyítható betegség, de különböző életmódbeli változtatásokkal és gyógyszeres kezelésekkel a tünetek javíthatók, az életminőség növelhető. Ilyen terápiás célpontként szolgálhatnak a GLP-1 receptor agonisták. Ezek a hatóanyagok jelenleg nincsenek indikációban PCOS-ben történő alkalmazásukat tekintve, mintegy off-label megoldásként jöhetnek számításba. Az elmúlt néhány évben azonban irányelvek születtek azzal kapcsolatban, hogyan is lehetne őket bevonni a PCOS terápiájába. A PCOS-ben szenvedő nők jelentős hányada elhízott, és maga az obesitas megléte is tovább ront a szindróma állapotán, további szövődmények kialakulásához vezethet, mint a meddőség, a dyslipidaemia, a 2-es típusú cukorbetegség, vagy cardiovascularis kimenetelű problémák. A testsúly csökkentésén túlmenően azonban tapasztalhatóak voltak, olyan pozitív irányú változások, mint az androgénszint csökkenése, a menstruációs ciklus szabályosságának rendeződése, vagy a termékenység javulása. Továbbá a GLP-1 receptor agonisták glükózanyagcserére gyakorolt hatásából adódóan segítettek az inzulinrezisztencia mérséklésében, a prediabetes kialakulásának megelőzésében. Metforminnal összevetve több kutatásban hasonlónak, vagy jobbnak bizonyultak. A legfőbb felvetés azonban a metformin kombinációban történő alkalmazása, például liraglutiddal vagy exenatiddal, hiszen hatásuk kiegészülhet, pozitívabb változásokat eredményezve. Vannak azonban bizonyos kérdőjelek, kritériumok a GLP-1 analóg hatóanyagok alkalmazását tekintve. A PCOS egy élethosszig fennálló kórállapot, kezelése hosszú távú. Ezt figyelembe véve mérlegelni kell az előny-kockázat kérdéskörét, az alkalmazott dózisok és adagolási rendjük kapcsán. Az érintett nőket mindenképpen szűrni kell kórelőzményeik alapján olyan betegségre mint a hasnyálmirigy gyulladás. Másik oldalról nézve, ha csak bizonyos ideig történő monoterápiás alkalmazásuk mellett döntünk, akkor megéri-e a felhasználásuk, tudva azt, hogy megvonásukat követően hónapok elteltével a kezelés előtti állapotok, mint például a menstruációs zavarok visszatérnek, vagy a testsúly újra gyarapodása következik be. Fel kell vetni annak a lehetőségét is, hogy a GLP-1 receptor agonisták szövődmények kialakulásának megelőzéseként szolgáljanak, vagy – az eddig lefektetett irányelveknél maradva – továbbra is a már kialakult metabolikus szindróma állapota legyen kitétel a terápiába történő bevonásuknak. Összességben tehát mindenképpen számottevő előnyökkel járhat a GLP-1 receptor agonisták indikációjának ezen bővítése, megfelelő beépítésük és használatuk azonban további vizsgálatokat igényel.35huPCOSpolicisztás ovárium szindrómaGLP-1 receptor agonistákOrvostudomány::GyógyszerésztudományHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.