Valastyán, TamásKormos, Réka2018-05-252018-05-252018-04-17http://hdl.handle.net/2437/252756Manapság furcsa kapcsolat fűzi az embereket a nemi identitáshoz és a szexualitáshoz. Perverziók és fétisek sokaságát tartják számon és fogadják el, mégis az azonos nemű párok gyakran kapnak kellemetlen megjegyzéseket vagy érik őket sérelmek, amelyek teljes nemi identitásukat és személyiségüket érintik. Ha visszatekintünk az antik görög gyökerekre, felfedezhetjük, hogy ők nagy mértékben eltérő nézetet képviseltek a homoszexualitás kérdéskörével kapcsolatban. Ebbe fog betekintést nyújtani dolgozatom, és ezt figyelembe véve választottam ki a vizsgálni kívánt alkotásokat is. Platón A lakoma című műve a szerelemre, azon belül is a férfiak közötti szerelemre összpontosít, míg Oscar Wilde Dorian Gray képmása eszmeileg ezzel éles ellentétben áll. Ez az ellentét mutatja meg mennyit változott a szexualitáshoz fűződő mentalitás. A Dorian Gray képmásában a festmény van jelen a torzuló lélek állandósult szimbólumaként, viszont nem szembesíti a befogadót a tényleges torzulással; a belőle készült filmadaptáció is a folyamatosan a belső feszültségre épít, és csupán pár pillantást vethetünk a festményen megjelenő torz alakra. Ennek pótlására választottam Francis Bacont, aki portréfestészetében hasonló folyamattal szembesít minket, mint a Wilde történetében megjelenő festmény. Utolsóként kerül bemutatásra Cassandra Clare sorozata, mely modern korunkat képviseli, ahol ugyanúgy jelen van az önkép torzulása a nemi identitás kezelése és jelenléte miatt, akárcsak az előző műalkotásokban, ám itt már jelen van az elfogadás alternatívája, de az önkép az általános fogalmi hálóval való ütközés során ismét sérül.33huPlatónA lakomaDorian Gray képmásaOscar WildehomoszexualitásönképFrancis BaconCassandra ClarefantasyművészetportréDEENK Témalista::Filozófia