Szegedi, AndreaBíró, TamásPáyer, Edit2022-06-152022-06-152022http://hdl.handle.net/2437/335416Bőrünk integritása nélkülözhetetlen a környezetünkben lévő ágensek elleni védekezésben. Az integritás fenntartásának egyik fontos tényezőjét jelentik a sejtkapcsoló apparátusok, melyeket alkotó fehérjék in vivo különböző eloszlást mutatnak az epidermisz rétegeiben, vagyis a differenciáltsági állapottól függően. Az adhéziós molekulák közül a pemphigus vulgaris és foliaceus patogenezisében szerepet játszó dsg-1, 3 és P-cad expresszióját befolyásoló tényezőket vizsgáltuk. Annak fényében, hogy a PKC izoenzim család szabályozó funkciót lát el a sejtek proliferációjában és differenciálódásában és ezen szabályozó funkció jól vizsgálható a humán epidermális HaCaT keratinocita sejtvonalban, logikusnak tűnt az egyes PKC izoenzimek hatásának vizsgálata az adhéziós molekulák kifejeződésére, melyet overexpresszió, RNS interferencia és gátlószer, a rottlerin alkalmazásával végeztük.Kísérletes eredményeink arra utalnak, hogy a két Ca-independens ‘novel’ nPKC izoforma a differenciáltabb sejteken megtalálható dsg1-et egymással ellentétes módon szabályozza, azaz a differenciálódást segítő nPKCδ fokozta, míg a proliferációért felelős ε csökkentette a dsg-1 expresszióját. A differenciálatlanabb sejteken kifejeződő dsg-3 expresszióját ezzel szemben az nPKCδ csökkentette, míg az nPKCε fokozta; a differenciálódást indukáló a Ca-dependens ‘konvenciális’ PKCα az nPKCδ-hoz hasonlóan viselkedett ebből a szempontból. A proliferáló keratinocitákon jelenlévő P-cad esetében valamennyi általunk vizsgált PKC izoforma szabályozó szerepe érvényesült, egymással ellenétes módon (cPKCα ⁄ nPKCδ gátolta, míg cPKCβ ⁄ nPKCε fokozta az expressziót). Kísérleteink során kimutattuk tehát, hogy a PKC izoenzimek részt vesznek a dezmoszómákat és adherens jukciókat felépítő adhéziós molekulák kifejeződésének szabályozásában. Az integritás fenntartásának egy másik jelentős eleme a hidráltság biztosítása, melyet két lokálisan is alkalmazható poliol, a glicerol és xilitol segíthet. Irodalmi adatok már korábban felvetették, hogy a hidráltság biztosítása mellett ezen poliolok jelátviteli folyamatokat is befolyásolhatnak; így kísérleteink másik részében ezt vizsgáltuk. A poliolokat nem toxikus dózisban (xilitol: 0,0045%-0,45%; glicerol: 0,0027%-0,27%) alkalmazva vizsgáltuk a differenciálódási markerek kifejeződésére gyakorolt hatásukat. Azt találtuk, hogy a filaggrin, lorikrin, involukrin és okkludin expresszióját mindkét anyag fokozta.Ezen hatás mindkét poliol esetében a MAPK útvonalon, míg a xilitol esetében a nPKCδ addicionális aktivációján keresztül valósult meg. Gyulladás modellekben az is kimutatható volt, hogy mind a glicerol, mind a xilitol különféle citokinek expresszióját befolyásolva gyulladáscsökkentő hatást is kifejtett. Mindezen eredményeink azt sugallják, hogy a glicerol és a xilitol hidratáló hatásuk mellett i) befolyásolják a barrier helyreállítás szempontjából fontos fehérjék termelését és ii) a gyulladás csökkentését is elő tudják segíteni különböző jelátviteli útvonalak aktiválása révén. Mindezek mellett elméleti megfontolások alapján az is feltételezhető, hogy együttes alkalmazásuk még hatékonyabban javítja a bőr barrier funkcióját.The integrity of our skin is indispensable in the protection against harmful agents in our environment. One important factor in maintaining integrity is cell adhesion apparatus, whose structure proteins show different distributions in vivo in the layers of the epidermis, i.e., depending on the state of differentiation. Adhesion molecules (dsg-1, 3 and P-cad), which are involved in the patogenesis of pemphigus vulgaris and foliaceus, were investigated. In the light of the fact that the PKC isoenzyme family performs a regulatory function in cell proliferation and differentiation and that this regulatory function is well studied in the human epidermal HaCaT keratinocyte cell line, it seemed logical to investigate the effect of each PKC isoenzyme on the expression of adhesion molecules with the used overexpression, RNA interference technics and the antagonist, rottlerin. Our results suggest that the two Ca-independent ‘novel’ nPKC isoforms regulate dsg-1, found on more differentiated cells, in the opposite ways, i.e., nPKCδ, which promotes differentiation, increased, while ε, which is responsible for proliferation, decreased dsg-1 expression. In contrast, the expression of dsg-3, expressed on undifferentiated cells, was reduced by nPKCδ, while was increased by nPKC ε; the differentiation-inducing Ca-dependent ‘conventional’ PKCα behaved similarly to nPKCδ. In the case of P-cad, present on proliferating keratinocytes, all PKC isoforms examined by us seemed to have regulatory role, in an opposite way (cPKCα ⁄ nPKCδ inhibited, while cPKCβ ⁄ nPKCε increased expression). Thus, we have shown that PKC isoenzymes are involved in the regulation of the expression of adhesion molecules that make up desmosomes and adherent juctions. Another important element in maintaining integrity is the provision of hydration, which can be aided by two topical polyols, glycerol and xylitol. Previous publications have suggested that in addition to providing hydration, these polyols can also affect signal transduction pathways. Thus, in the other part of our experiments we examined this. We investigated the effect of polyols on the expression of differentiation markers using non-toxic doses (xylitol: 0.0045% -0.45%; glycerol: 0.0027% -0.27%). We found that the expression of filaggrin, loricrine, involucrin, and occludin was enhanced by both substances. This effect was mediated by the MAPK pathway for both polyols and by the additional activation of nPKCδ for xylitol. In inflammation models, it was also shown that both glycerol and xylitol had an anti-inflammatory effect by influencing the expression of various cytokines. All these results suggest that in addition to their moisturizing effect, glycerol and xylitol i) influence the production of proteins, which are important for barrier restoration and ii) can also help reduce inflammation by activating different signaling pathways. In addition, based on theoretical considerations, it can also be assumed that their combined application even more effectively improves the skin barrier function.89hubőr barrieradhéziós molekulákpemphigusatópiás dermatitiskeratinocita differenciálódásprotein kináz Cxilitolglicerolgyulladásskin barrieradhesion moleculespemphigusatopic dermatitiskeratinocyte differentiationprotein kinase CxylitolglycerolinflammationKlinikai orvostudományokOrvostudományok