Antal, László2021-07-012021-07-012008-06-16Competitio, Évf. 7 szám 1 (2008) , 5-321588-9645https://hdl.handle.net/2437/320255The paper aims to outline the main relations and critical points of the pension system which make the reform of the whole system inevitable in near future. The most important cause stems from demographic change: in the developed countries average life expectancy is rising rapidly while the number of births is diminishing. This results in rising retirement outgoings and decreasing revenues from superannuation taxes. In addition to this medical expenses are increasing due to the development of treatment methods. In contrast, in Hungary the average life expectancy will only increase after 20-30 years. The main problems of the distributive systems are rooted in the particular characteristics of the political change following the collapse of communism. The level of employment decreased dramatically and there are many tax arbitrage opportunities. In addition nowadays 90% of employers tend to retire on a pension before retirement age. These factors make the main distributive system unsustainable. Additionally the elderly dependence rate will double in the next few decades. Parties debating a socially and financially sustainable main distributive system agree on the inevitability of an increasing role for self-provision and a cut in the growth in expenditure. The pension system will not be able to keep pace with growing wages, to guarantee insurance principals and a minimal income in old-age, and to meet the requirements of long-term financing at the same time, especially not in the period of demographic changes. Journal of Economic Literature (JEL): I38, J11, J26 Az írás célja nem egy átfogó reformjavaslat felvázolása, hanem csupán olyan összefüggések, feszültségforrások felvázolása, amelyek a nyugdíjrendszer szabályainak újragondolását és belátható időn belül reformját elkerülhetetlenné teszik. Az alapvető ok demográfiai természetű: a fejlett és közepesen fejlett országokban gyorsan növekszik az átlagéletkor és lecsökkent a születések száma. Eltolódik az utóbbi javára az aktív és inaktív életszakaszok aránya, nőnek a nyugdíjkiadások és csökkennek az ennek fedezetéül szolgáló járulékbevételek. Nőnek az egészségügyi kiadások is, részben a gyógyítás technikájának fejlődése, de részben az időskor meghosszabbodása következtében is. Ezzel a nagy elosztó rendszerek fenntarthatatlanná válnak, hacsak nem követi az aktív életszakasz arányos meghosszabbodása, vagyis a nyugdíjba menetel időpontjának kitolódása. Ezzel szemben Magyarországon az átlagéletkor növekedése még csak a következő 20-30 évben következik majd be. A nagy elosztó rendszereket ma jellemző feszültségek tehát még nem demográfiai okokra vezethetők vissza, hanem mindenekelőtt a rendszerváltás sajátos jellemzőire. Drámaian lecsökkent a foglalkoztatás szintje és kiszélesedett az adóarbitrázs lehetősége. A rendszer fenntarthatóságához el kellene érni, hogy a rendszer ösztönzzön a munkaerőpiacon maradásra és a munkavállalók 90 %-a ne igyekezzen már a törvényi korhatár előtt másfél-két évvel nyugdíjba menni. Mindezek mellett a következő néhány évtizedben az időskori függőségi ráta nagyjából megduplázódik. Az adott körülmények között a társadalmi és pénzügyi szempontból egyaránt fenntartható nagy elosztórendszerekről folyó viták kapcsán annyi bizonyos, hogy a nagy elosztórendszerek kiadási dinamikájának megfékezése és az öngondoskodás szerepének növelése elkerülhetetlen. A nyugdíjrendszer biztosan nem tud egyszerre eleget tenni a keresők jövedelmeivel való lépéstartás (bérkövetés), a biztosítási elv érvényesíthetősége, az időskori tömeges nyomort kizáró minimális jövedelem garantálása és a hosszú távú finanszírozhatóság követelményének. Különösen nem tud eleget tenni ezeknek az életkori struktúra gyors változásának szakaszában. Journal of Economic Literature (JEL) kód: I38, J11, J26application/pdfnyugdíjrendszernyugdíjreformpension systempension reformfolyóiratcikkOpen AccessDebreceni Egyetemhttps://doi.org/10.21845/comp/2008/1/1Competitio17Com2939-7324