Gyöngyösi, AlexandraKazamér, Csaba2026-05-122026-05-122026-05-12https://hdl.handle.net/2437/406948A doxorubicin (DOX) egy széles körben használt kemoterápiás szer, amely hatékonyan csökkenti a daganatokat. Azonban kardiotoxikus mellékhatásai jelentősen korlátozzák a használatát és veszélyeztetik a betegek túlélését. Így fontos, hogy hatékony kezelési stratégiákat fejlesszünk ki kedvezőtlen kimenetek kockázatának csökkentésére a DOX-kezelésben részesülő betegek körében. A dapagliflozin (DAPA) és az empagliflozin (EMPA), a nátrium-glükóz kotranszporter-2 (SGLT-2) inhibitorai. A közelmúltban kimutatták, hogy csökkenti a szívelégtelenség és a kardiovaszkuláris halálos kockázatát, mind a diabeteses és nem diabeteses betegekben egyaránt. Így célul tűztük ki annak vizsgálatát, vajon ezen farmakonok profilaktikusan adott terápiája DOX kezelésben képes-e a kemoterapeutikum által kiváltott kardiotoxiciát mérsékelni. Munkánk további célja olyan molekuláris mechanizmusok feltérképezése, amelyeken keresztül a DAPA és az EMPA védő hatásokat fejthet ki DOX indukálta kardiotoxicitásban. A kezelés során Sprauge-Dawley patkányok DOX-ot (2,5 mg/kg 6 alkalommal) ip. kaptak. A DAPA/EMPA csoportokat naponta 25 mg/kg (EMPA) és 10 mg/kg (DAPA) adagolásban, a DOX kezelés előtt és alatt, gyomorszondával kezeltük. Több időpontban mértük az állatok vércukorszintjét. A kezelések után EKG-t regisztráltunk, majd a szívet izoláltuk és az alábbi szívfunkciós értékeket vizsgáltuk részletesebben; koronária átáramlás (CF), aorta kiáramlás (AF), aortanyomás (AoP), perctérfogat (CO) és szívfrekvencia (HR). A szívszövetekből meghatároztuk a malondialdehid (MDA) szintjét. A mintákat hisztopatológiai vizsgálatokra is felhasználtuk. Végül Western-blot analízist végeztünk, mely során az autofágia és az apoptózis markereit vizsgáltuk. TUNEL Assay során meghatároztuk az apoptotikus sejtmagok számát a különböző csoportok mintáiban. Az eredményeink alapján elmondható, hogy a DOX-expozíció bal kamrai diszfunkciót idézett elő. Megnövekedett oxidatív stressz a bal kamrai funkciók károsodásával járt, beleértve az AF-t, az AoP-t és a CO-t a DOX-os állatoknál a kontroll csoportokhoz képest. A DAPA és EMPA kezelés szignifikánsan javította az AF és AoP értékeket a DOX csoporthoz képest, míg a CO értékek közelítettek a kontroll csoport értékeihez. Az SGLT-2-gátlók csökkentették az MDA szintjét, valamint protektív hatásokat mutattak a hisztopatológiai és TUNEL festések esetében is. Különbséget találtunk az éhgyomri vércukorszintben az SGLT-2-inhibitorok kezelése után. Mind a DAPA, mind az EMPA előkezelést követően expressziós változást detektáltunk az autofágiás és az apoptózisos fehérjék esetében a DOX csoportokhoz képest. Az SGLT‑2‑gátlókkal történő előkezelés a DOX csoporthoz viszonyítva a Beclin‑1 expresszió csökkenésével, valamint az LC3B‑II és p62 szintjének emelkedésével befolyásolta az autofágia folyamatát, ami a doxorubicin által kiváltott kóros autofágiás válasz mérséklődésére utal. Eredményeink arra utalnak, hogy a doxorubicin‑indukálta ferroptózis mérséklődése csak a dapagliflozin kezelés mellett volt kimutatható, amelyet a GPX4 fehérje expressziójának növekedése jelez. Azonban további vizsgálatokra van szükség annak magyarázatára, hogy a kardioprotektív hatások hatóanyag- és/vagy csoportszelektivitásból erednek.44hudoxorubicinSGLT-2-gátlókszívautofágiaferroptózisOrvostudomány::GyógyszerésztudományHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.