2008-11-172008-11-179637268162http://hdl.handle.net/2437/14158"Van néhány verse Kosztolányinak, amit elolvasván, éjszaka vagy másnap reggel jut eszünkbe az egész - két összecsengő szóból öntudatlanul rekonstruáljuk a verset... Napok múlva elkezdi élni bennünk szerves életét a vers: hangulatunk alkatrészévé lesz, valami, amihez odafordulunk fákdalmunk perceiben és zsongítjuk vele a tudatba ékelődő éles és szögletes kínokat, mint a zenével." /Karinthy Frigyes/http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+000002590471000002590471