Lapis, JózsefDebreczeni, AttilaDobos, IstvánImre, MihályS. Varga, Pál2020-01-282020-01-282014-12978 963 318 425 71217-0380http://hdl.handle.net/2437/278890Miképp hozza létre, hogyan közvetíti, módosítja, kérdőjelezi meg a költői beszéd a halálról való fogalmainkat? Mi mutatkozik meg a lírai médiumban akkor, amikor úgy véljük, hogy a halálról beszélünk (illetőleg: miért véljük úgy)? Hogyan alkotják meg a különböző retorikai és poétikai alakzatok a halálhoz kapcsolódó tapasztalategyüttest? Hogyan történik a távollévő megszólítása, a jelenlét megteremtése, az idegenség közvetítődése az eltérő lírai formációkban és a költői életművek egyes darabjaiban? Hogyan beszél a vers, amikor a halálról beszél, és arról beszél-e vajon? A nyelvi konfigurációk közül talán a képi sűrítettséggel, retorikával, figurativitással és érzéki (hangzóssági) hatáspotenciállal leginkább fölvértezett költészet az, mely a racionális megismerés számára elzárt terrénumok fölfedezője lehet. A költői nyelv varázsa abban áll, hogy a sehogyan másképpen nem elmondhatót létrehozza, s a halál sem olyan formában létezett addig, amíg és ahogyan a figuratív nyelv azt megteremtette, s teremti újra mind a mai napig. A nem jelenlévő másik megszólítása, a tulajdonképpeni idegenségként elgondolható halál tapasztalatának reflexiója, színre vitele gyakorta előhívja a költői szó, a nyelv teremtő vagy világlétesítő potenciáljának kérdéskörét (igenlését, vágyát, kételyét) is. A kötet arra a kérdésre keresi a választ, hogy a két világháború közötti magyar irodalomban jelentett- e újszerű költészeti problémát a halálnak – a jelen nem lévőnek és megismerhetetlennek – a megjelenítése.Köszönetnyilvánítás - 7 1. Bevezetés - 9 2. Terra incognita? - 25 2.1 Közvetítettség - 25 2.2 Jajra csap a legszebb rímmel – Kosztolányi Dezső - 35 3. Ősz és tél között – egy toposz nyomában - 53 3.1 Az ősz allegóriái - 53 3.2 Őszi lomb, téli fák - 64 3.3 Mint a halál (Radnóti) - 77 4. A múlás etűdjei – Weöres Sándor Rongyszőnyege - 89 5. Vigasz és nyelv - 111 5.1 Dsida Jenő - 111 5.1.1 Félelem és sötétség - 111 5.1.2 Túl a formán - 123 5.2 Radnóti Miklós - 134 5.2.1 „Mint tanú szólni a kései kornak” – Az életmű mint emlékmű - 134 5.2.2 Orpheusz lantja elhalkul – Tajtékos ég - 145 5.2.3 Emlék és varázslat (Radnóti és Illyés) - 179 5.3 József Attila - 187 5.3.1 József Attila-narratívák - 188 5.3.2 A gyásztól a vágyig - 198 5.3.3 „szép tájékokkal gazdag világhoz illő, szép játék” – Flóra - 210 6. Teljesség és vég – Harmadik szimfónia - 235 6.1 Halál és hallucináció - 235 6.2 Nyom és szöveg - 248 Summary - 255 Felhasznált irodalom - 257 Névmutató - 279huKosztolányi DezsőőszmotívumWeöres SándorRongyszőnyegDsida JenőTajtékos égRadnóti MiklósJózsef AttilahalálmotívumelmúláselégiaIllyés GyulagyászFlóralíratörténetpoétikaelméletBook288