Sebestyén, AttilaKati, Levente2020-04-232020-04-232020-04-23http://hdl.handle.net/2437/284413Miért és hogyan alakul ki bennünk nézőként az igény arra, hogy megijesszenek minket? Mi vesz rá minket arra, hogy leüljünk egy ijesztő, vagy akár iszonytató film elé? Melyik kategóriáktól félünk a leginkább? Mik a legpopulárisabb műfajok a horrorban? Milyen horrorfilmeket kerülünk el messzire? Vannak-e tabuk?Felvetésem (azaz hipotézisem) szerint kialakult egy olyan horrorfilm-fogyasztói réteg, amely egyrészt közömbös a tárgyalt filmek alapvető minősége iránt; vagyis nem vár el hatalmas mérsékletű történetvezetést, vagy kidolgozott karaktereket; csupán azért ül be egy ilyen film esetében a moziba, hogy megijedjen. Ha ez az elvárása teljesül, akkor számára az adott film „jó”. Egyesek egyfajta igényt formálnak egy bizonyos zsánerelem felé. Ez pedig a „jumpscare” fogalma, amely szerintem meghatározza korunk horrorfilm-készítési alapelvét.52huhorrorfilmfogyasztásfogyasztási szokásokmozihorrorDEENK Témalista::Társadalomtudományok