2008-12-172008-12-179639502650http://hdl.handle.net/2437/69016Van-e kiút abból az eszménytelenségből, amit "a fura világ, a kivételezettek szentélye" jelent? Van kiút - mondja Énekes Beáta -, éspedig a tisztaság, a remény ösvénye ez. "A gyermeki létből a felnőttbe növő lélek / Állandó kutatása e világ meglelése" - vallja ugyancsak ő, akinek szavaiban nemcsak hihetünk, de meg is kapaszkodhatunk. A lélek csak akkor teljesedhet ki, ha önmagát keresi, ha szeretni és adni képes, önzetlenül, abban a tudatban, hogy nem vár viszonzást. Énekes Beáta számára a megpróbáltatásokból nyert hit sokkal értékesebb, mint az a talmi csillogás, amivel a világ néha elkápráztat. Legmélyebb, legtisztább énünket szólaltatja meg verseiben, egyben arra is kér, hogy mi is megszólítsuk önmagunkat. Közvetíthet-e ennél értékesebb gondolatot korunk eszmei zűrzavarában? És mindezt a megértés és a szeretet nyelvén teszi, mindannyiunk vágyait szólaltatva meg első kötetében.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ1058405bibFSZ1058405