M. Varga, Benedek2020-12-112020-12-1120142063-6415http://hdl.handle.net/2437/299507Amikor a történetírás az 1960-es évek körül elkezdett érdeklődni a kulturális antropológia eszköztára és tapasztalatai iránt, elsősorban az a cél vezérelte, hogy a történetírás fókuszát, amely hagyományosan a társadalom elit csoportjaira irányult, régmúlt korok mindennapi szereplői felé fordítsa. Ez új forráscsoportok feltárását hozta maga után. A történészek ekkor fordították figyelmüket - újonnan vagy új formában - a plébániai anyakönyvek, inkvizíciós iratok, bírósági jegyzőkönyvek, naplók és levelezések felé. Ebből az indíttatásból születtek meg az első monumentális falumonográfiák, háztartás- és családtörténetek illetve az alsóbb társadalmi rétegek hit és gondolatvilágát feltáró munkák. A fenti okok miatt a történészek antropológiai módszerekkel már jóval ritkábban fordultak az elit felé. Ez a dolgozat viszont egy olyan kísérlet, amelyben antropológiai megközelítésekkel vizsgálom a 18. századi Magyarország királyi rítusait, pontosabban Mária Terézia 1741-es koronázási szertartását.huA kontinuitás szimbolikus konstrukciói Mária Terézia koronázási ünnepségénarticleCC BY-NC-ND 4.0Metszetek12014