Pusztai, GabriellaCsók, Cintia2026-01-202026-01-202025https://hdl.handle.net/2437/403155A nemzetközi szakirodalom egyre hangsúlyosabban rámutat, hogy megfelelő képzési és intézményi feltételek mellett a nevelő- és oktatómunkát támogató szakemberek jelenléte javítja a tanulói teljesítményt, mérsékli a pedagógusokra nehezedő terheket és erősíti a szülői elköteleződést. Továbbra is vita tárgya azonban, hogy az iskola szervezetébe integrált belső modell vagy a külső fenntartásban működő rendszer támogatja hatékonyabban a szakmai beágyazódást és az együttműködést. Ezt a kérdéskört vizsgálta a kutatás az iskolai szociális segítők, iskolapszichológusok és pedagógiai asszisztensek szakmai szocializációjának összehasonlító elemzésével, feltárva rekrutációs bázisukat, hivatásfelfogásukat, képzési tapasztalataikat, szakmai identitásukat és intézményi integrációjukat. A szekvenciális, kombinált kutatási paradigma keretében 2020–2022 között 99 félig strukturált interjú készült pedagógusokkal és segítő szakemberekkel, majd 2022-ben egy 416 fős országos kérdőíves adatfelvétel követte. Az interjúkat hermeneutikai megközelítéssel, deduktív és induktív kódolással, a kérdőíves adatokat leíró és többváltozós statisztikai eljárásokkal dolgoztuk fel. Az eredmények jelezték, hogy az iskolai segítő szakmák eltérő társadalmi pozíciókhoz és életciklus-szakaszokhoz kapcsolódtak, formálva a társadalmi mobilitás és az élethelyzeti alkalmazkodás lehetséges útjait. A pályaválasztásban a posztmateriális értékek és az intrinszik motivációk központi szerepet kaptak, de eltérő hangsúlyokkal: a pedagógiai asszisztenseknél a biztonság és a családi élet harmóniája, az iskolai szociális segítőknél a társadalmi igazságosság iránti elköteleződés, az iskolapszichológusoknál az önfejlesztés és a szakmai autonómia került előtérbe. A formális képzés mélysége jelentősen befolyásolta a szakmai önbizalmat és a szerepidentitás koherenciáját, a képzési hiányosságok viszont szerepbizonytalanságot és a kompetenciahatárok elmosódását eredményezték. Az intézményi integrációban a belső működési modell bizonyult kedvezőbbnek, az iskolába ágyazott szakemberek szélesebb szakmai együttműködéseket alakítottak ki, erősebb bizalmat és nagyobb elismertséget élveztek, míg a külső fenntartású szereplők partnerségi kapcsolatai korlátozottabbak maradtak. A feladatmegosztás differenciált volt, de a gyakori szerepátfedések a szakmai minőség romlásának kockázatát hordozták. Az interjúk alapján három szülőtípus (kollaboratív érdeklődők, csodavárók, közömbös elutasítók), négy pedagógustípus (kooperatív befogadók, intoleráns idealisták, öntevékeny individuális cselekvők, távolságtartó szkeptikusok) és három funkciómodell (szituatív–individuális, miliőformáló, tripartit) rajzolódott ki, valamint a szakmai énkép három szintje (reflektálatlan azonosulás, interpretatív értelmezés, önreflexív–performatív megközelítés) is meghatározhatóvá vált. Limitációt jelentett a mintavételi eljárás és az eredmények korlátozott általánosíthatósága. A kutatás újdonságát az adta, hogy Magyarországon elsőként hasonlította össze a három szakmacsoport szakmai szerepét, intézményi beágyazódását és a nevelési partnerekkel való együttműködését, illetve új tipológiákat dolgozott ki a pedagógus-, szülő- és segítői attitűdök rendszerezésére. Az eredmények alapján a segítő szakemberek létszámának bővítése, a munkamegosztás világosabb szabályozása és az interprofesszionális teammunka képzési integrációja elengedhetetlen ahhoz, hogy az iskolai kultúrában a partneri szemlélet rendszerszerűen meggyökeresedjen, és hosszú távon erősítse a tanulók, a pedagógusok és a családok jóllétét.This dissertation examines the professional socialisation of school social workers, school psychologists, and teaching assistants in Hungary, focusing on recruitment backgrounds, professional perceptions, training experiences, professional identity, and institutional embeddedness. International research increasingly shows that, under appropriate training and institutional conditions, support professionals enhance student achievement, reduce teachers’ workload, and strengthen parental engagement. Yet debates persist over whether an internal model, where schools directly employ support staff, or an external model, managed by service providers, better supports professional integration and collaboration. To address this issue, a sequential mixed-methods design was used. Between 2020 and 2022, 99 semi-structured interviews were conducted with teachers and support professionals, followed by a nationwide survey of 416 respondents in 2022. Interview data were analysed hermeneutically with deductive and inductive coding, while survey data were processed using descriptive and multivariate statistical techniques. Findings revealed that the three professional groups occupied distinct social positions and life-cycle stages, shaping different trajectories of social mobility and adaptation. Post-material values and intrinsic motivations played a central role in career choices but varied across groups: family security and harmony were most salient for teaching assistants, social justice for school social workers, and professional autonomy and self-development for school psychologists. Training depth and specialisation strongly influenced professional self-confidence and role identity, while insufficient training created uncertainty and blurred competence boundaries. The internal employment model proved more advantageous. Directly employed professionals developed broader collaborations, gained greater trust, and achieved stronger institutional recognition, whereas externally employed professionals experienced limited interactions and frequent overlaps in responsibilities that risked undermining professional quality. Interviews also identified three parent types (collaborative inquirers, expectant wonderers, indifferent rejecters), four teacher types (cooperative recipients, intolerant idealists, self-directed doers, distant sceptics), three functional models (situational-individual, milieu-shaping, tripartite), and three levels of professional self-image (unreflective identification, interpretative understanding, self-reflexive-performative approach). Despite limitations in sampling and generalisability, the research highlights the need to expand support staff numbers, clarify the division of labour, and integrate interprofessional teamwork training to build a partnership-based school culture and enhance the long-term well-being of students, teachers, and families.297huiskolai segítő szakemberek, szakmai szocializáció, hivatásfelfogás, együttműködési tőke, interprofesszionális együttműködésschool support professionals, professional socialisation, professional identity, collaborative capital, interprofessional collaborationPhD, doktori értekezésNeveléstudományokBölcsészettudományok