Jószai, ViktóriaKaluha, Anikó2011-05-062011-05-062011-05-062011-05-06http://hdl.handle.net/2437/105943Mindkét ligandum vizsgálata során sikerült bebizonyítani a lúgos tartományban képződött vegyes fémkomplexek képződését. A D-penicilamin-diszulfid esetében, a pH-metriás eredmények alapján a fémek megoszlása a két ekvivalens fémkötőhely között statisztikusnak mondható. A SPPS módszerrel előállított NH2-AlaHisAlaAlaAlaHisGly-OH heptapeptid komplexkémiai folyamataiban általánosan megállapítható, hogy a nikkelnél erősebb kémiai karakterű réznek meghatározó a szerepe és a stabilitása is. Amennyiben van lehetőség az Ala-His-szerű koordinációra, a réz 3-4 pH érték körül egyszerre koordinálódik az amino csoporthoz és az Nim-hez, az amidnitrogén deprotonálódásán keresztül. Hogyha van elég hely a Cu(II)ion számára, akkor nem kötődik a másik potenciális fémkötőhelyre, azaz a láncközi hisztidinhez, hanem marad ezen a preferált kötőhelyen a két horgonydonor miatt (NH2, Nim). Ugyanezen helyre a nikkel, azonban csak 6-7 pH-án tud kisebb stabilitású komplexet kialakítani, a rézhez hasonlóan az [NH2,Nim,N-,] koordinációs mód kialakításával. Amennyiben a Cu(II)ion elfoglalja az összes N-terminális kötőhelyet, a Ni(II)-ionnak már csak a láncközi hisztidin környékén van lehetősége koordinálódni. Hogyha 8 pH felett ez megvalósul, akkor az [Nim,N-,N-] koordinációs szférával rendelkező részecske képződni elsőnek, amikor az amid nitrogének kooperatív deprotonálódása megy végbe. A fent összefoglaltak alapján tehát megállapítható, hogy a vegyesfémkomplexek képződését befolyásoló tényezők között szerepel a, ligandum fémkötőhelyeinek minősége (donoratomok kémiai karaktere) b, fémionok komplexkémiai karaktere c, fém/ligandum aránya48huvegyesfémkomplexekpeptidekDEENK Témalista::Kémia::Szervetlenkémia