Czibere, IbolyaÉliás, Anikó2010-05-072010-05-0720102010-05-07http://hdl.handle.net/2437/95784A fogyatékosság egyetlen szó, a közbeszédben is elterjedt, gyakran pejoratív módon használt és sztereotípiákat előhívó kifejezés, mely sokszor információhiányból, történelmi hagyományokból, megkésett, vagy elmaradt szemléletváltásból táplálkozik. A sztereotípiák, a nem megfelelő szemléletek esélyegyenlőtlenséget szülnek. A magyar jogrend is törekszik az esélyegyenlőséget megalapozni. Az esélykülönbségek leküzdésének egyik legfontosabb színtere az oktatás. Mind a közoktatásban, mind pedig a felsőoktatásban egyre nő a fogyatékkal élő diákok száma, köszönhetően az egyes intézkedéseknek, előírásoknak. Ugyanakkor a fogyatékossággal élők nemcsak lehetőségeket látnak maguk előtt, hanem nehézségekkel is szembetalálják magukat tanulmányaik során. Az akadálymentesítés területén még vannak elmaradások, de ennek a feladatnak egyre több intézmény igyekszik eleget tenni. Tanulmányom megírásának egyik legfőbb célja, hogy bemutatassam, miként érzik magukat a Debreceni Egyetemen a fogyatékossággal élő hallgatók, milyen nehézségekkel kell szembenézniük, milyen lehetőségeket vehetnek igénybe, amelyek tanulmányaikat és mindennapjaikat is megkönnyítik. Ennek érdekében 10 hallgatóval vettem fel a kapcsolatot, akik regisztrált fogyatékkal élő hallgatók. Mivel a sérült emberek számára – véleményem szerint – nem megszokott a kizárólag őket vizsgáló tanulmány, így a személyes kapcsolatra helyeztem a hangsúlyt, ezért a legmegfelelőbb módszernek a félig strukturált interjúfelvételt tartottam. Témavezető neve: Czibere Ibolya Szakdolgozat készítésének éve: 201046 oldalhuesélyegyenlőségfogyatékosságDEENK Témalista::Társadalomtudományok::Szociológia