Földvári, PéterMáté, Domicián2012-06-132012-06-132012http://hdl.handle.net/2437/130190A munkapiaci tökéletlenségek már az 1970-es évek óta jelentós súllyal szerepelnek a makroökonómiai kutatásokban. Az indokolatlanul alacsony szintű foglalkoztatás, és a tartóssá váló kényszerű munkanélküliség, nem beszélve a nagyobb válságok hatásairól, a legfőbb világgazdasági és egyben társadalmi problémák közé sorolandók. A munkatényező és a gazdasági növekedés viszonya, amely a közgazdaságtanban mindig kiemelt figyelmet kapott, az utóbbi évtizedekben látszólag megváltozott. Az értekezésben a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés kapcsolatának jellegét meghatározó tényezők azonosítása a kiindulópont. A kutatási téma számára az egyik ilyen meghatározó tényező az idő, amely egyben a további vizsgálataim keretét szabja meg, ugyanis teljesen eltérő magyarázatok adhatók a különböző megközelítéseknek megfelelően. A vizsgálataim során továbbá mindvégig amellett érvelek, hogy a foglalkoztatás és a kibocsátás kapcsolatának jellegét egy másik lényeges tényezőként a szektorális különbségek szintén meghatározzák. Az értekezésben ezért megkülönböztetek ún. piaci és nem piacorientált szektorokat. Az eltérő ágazatokban ugyanis a szektorális változások és bizonyos munkapiaci intézmények (a szakszervezetek, a munkanélküli ellátások és a minimálbérek) hatásai különbözőek lehetnek a foglalkoztatás alakulásában. Az értekezésben az alábbi főbb kutatási kérdésekre keresem a válaszokat: (1) A korábbi időszakokhoz képest a gazdasági növekedés a foglalkoztatatást és a munkanélküliséget (rátákat) napjainkban hogyan befolyásolja aggregált szinten. (2) A foglalkoztatásban bekövetkezett szektorális elmozdulások mely ágazatokban eredményeznek strukturális veszteségeket, illetve nyereségeket a munkatermelékenység (az egy foglalkoztatottra jutó kibocsátás) növekedésén keresztül. (3) Az utóbbi évtizedekre megváltozott makrogazdasági környezetben egyes munkapiaci intézmények, milyen hatást gyakorolnak a foglalkoztatásra a vizsgált piac és a nem piacorientált szektorokban, illetve a különböző idődimenziókban. Az általam elvégzett vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a kibocsátás egységnyi változása csak egyre kisebb növekedést okozott a foglalkoztatási, illetve csökkenést a munkanélküliségi ráták eltéréseiben a korábbi időszakokhoz képest. A napjainkra megváltozott makrogazdasági környezetben tehát a foglalkoztatást és a természetes munkanélküliség rátáját célzó és javító gazdaságpolitikai intézkedések az elkövetkező időszakokban csak egyre kevesebb sikerrel járhatnak. A munkatermelékenység alakulását az egyes piac és nem piacorientált ágazatokban megvizsgálva szintén kiderült, hogy főként a válságokat követő években a foglalkoztatás szektorális elmozdulásai (sectoral shifts) a nem piacorientált szférákban „strukturális nyereséggel” párosultak az aggregált munka-termelékenység növekedésén keresztül. Az utóbbi időkben jelentősen felerősödtek a foglalkoztatás kérdéskörében a munkaerő-piaci intézményekkel kapcsolatos viták. Az intézmények sajátosságainak a kutatása manapság már hatalmas szakirodalmi háttérrel rendelkezik. Mind a mai napig azonban számos nyitott kérdés maradt például, hogy vajon milyen hatást gyakorolnak a gazdaságra és annak szereplőire, illetve milyennek kellene lenniük ezeknek az intézményeknek. A vizsgálati eredményeim az empirikus szakirodalomban megjelenteket lényegében alátámasztották, hiszen a vizsgált időszakban és OECD tagországokban a szakszervezetek lefedettségében átmenetileg bekövetkezett egységnyi változás egyértelműen csökkentette a foglalkoztatást a piac és a nem piacorientált szektorokban egyaránt. A minimálbéreknek emellett nincs szignifikáns hatása a foglalkoztatásra a nem piacorientált szektorokban, illetve a piacorientált szektorokban a növekedése nagyon kis mértékben, de növelte a foglalkoztatást. A munkanélküliek ellátások továbbá mind a piac és a nem piacorientált szektorokban egyaránt csökkentette a foglalkoztatást. A piacorientált szektoroknál hosszú távon viszont erőteljesebb foglalkoztatás csökkenést eredményezett. Over the last two centuries the developed world has experienced steady and relatively stable economic growth, contributing to a constant improvement in standards. Empirical research has found that one-third of total income represents physical capital accumulation, the larger proportion, around two thirds, originates in earnings by workers. The existence of labor economics is justified by the fact that, in industrialized countries, a large part of the population is made up of wage-earners or those aspiring to become employees. More generally, labor economics covers a very large field of economics, and also sheds light on its most important problems. Its main areas of concern are varied, and include wages, (un)employment, the cost of labor, the numbers of hours worked per week, employees being fired and resigning, decisions by individuals to participate in the labor market, institutions such as unions, strikes etc. and many other subjects on which public debate frequently turns in modern society. Labor market imperfection has played a great role in macroeconomic research since the 1970s. Nowadays, i.e. the causes of unduly low employment, durable involuntary unemployment and recessions in business cycles are primary economic and also social problems. In this dissertation the changing macroeconomic environment are firstly examined by different time horizon (short, long and very long run), which is one of the key determinants. Thus, our research is not only related to macro- and labor economics, so the relation of employment and economic growth also should be revisited in the context of institutional economics. According to the theories we also distinguish market economies and non-market oriented sectors. The main difference between them is that sectors of i.e. health, education, general administration and other services etc. are not profit oriented vis-à-vis the market branches. The dissertation is structured by these approaches as follows: In section (I.), we first analyze the relevant macroeconomic tendencies from the early 1970s to the present and provide empirical results in economic growth, productivity and employment. In addition, over the period between 1980 and 2009, the so-called Okun’s coefficients are estimated by a rolling regression method in OECD countries. In section (II.), we summarize the main theories, which deal with features of employment and economic growth in short, long and very long run. Besides the explanations of ‘jobless’ recoveries and growth phenomenon, other growth and institutional economic theories are also reviewed by the functions of labor and impacts of institutions. In the empirical section (III.) we apply various statistical methods and basic econometric tests to identify i.e. unit-roots, cointegration and other characteristics of employment and output time series. We develop and employ a modified version of growth accounting method to further decompose components of GDP growth. Then we examine sectoral changes of employment and productivity in market and non-market oriented sectors. Finally, in this section, we choose an error-correction method (ECM) to identify the effects of various labor market institutions on employment. Using also the same sectoral approach, we could demonstrate that unions, minimum wages and unemployment benefits have influenced employment in different ways.151hufoglalkoztatásemploymentgazdasági növekedéseconomic growthmunkapiaci intézményeklabor market institutionsKözgazdaságtudományokTársadalomtudományok