Ceglédi, TímeaKovács, Karolina EszterMotel, Petra Blanka2022-04-082022-04-082022-04-08http://hdl.handle.net/2437/330270Az oktatási-nevelési intézményekben a gyermekek a játékon, a baráti kapcsolatok kialakításán és a tanuláson túl sajnos negatív impulzusokkal is találkoznak. Napi szinten fordul elő gyerekekkel, hogy bullying, azaz zaklatás áldozatává vállnak. Az elkövetők pedig a társaik (Hadházy, 2016). A hagyományos bullyingen túl ma már a technika fejlődése miatt a zaklatás az online térre is kiterjed. Ezt nevezzük cyberbullyingnek (Nagy, Körmendi, & Pataky, 2012). A bántalmazási folyamatok során nagy szerepe van a megküzdésnek, vagyis annak a reakciónak, amit egy-egy helyzet során tanúsítunk (Oláh, 2005). Fontos, hogyha megfelelő coping-technikát tudunk alkalmazni, akkor a későbbiekben hasonló probléma esetén már ellenállóak leszünk és tudni fogjuk, hogyan kell cselekedni, tehát rezilienssé válunk (Pikó & Hamvai, 2012). Kutatásunkban a zaklatási formák közül a kirekesztésre fókuszáltunk, továbbá a vele való megküzdést is vizsgáltuk. A BEST (Background Effects of Students – Today) felmérést egyetemi hallgatók körében végeztük 2020 tavaszán. Online kérdőívet alkalmaztunk, amely hallgatói csoportokban került megosztásra. A továbbosztásoknak köszönhetően hólabda mintavétellel dolgoztunk (N=157). Az eredményeket Excel táblázat segítségével elemeztük. Az eredmények alapján az áldozattá válás tényét növelheti a többségtől eltérő gondolkodásmód és külső megjelenés is. Az áldozatok az esetek legnagyobb részében nem kérnek segítséget, és előfordul, hogy önhibáztatásba vagy befeléfordulásba kezdenek. A megkérdezett egyetemi hallgatók körében nem valószínűsíthető, hogy a gyermekkorban elszenvedett kiközösítés a származás miatt történt volna. Az elszenvedett visszautasítás nem tűnik el nyomtalanul, hanem későbbi élethelyzetekben is előtörő emlékként jelenik meg.42hubullying, kirekesztés, megküzdés, rezilienciaDEENK Témalista::Neveléstudomány