2008-12-162008-12-16963866181Xhttp://hdl.handle.net/2437/66494Az ember az élet dolgairól bárhol szívesen beszélget, de a halálról inkább csak egy temető meglátogatásakor gondolkodik el. A sírkertek csendje, nyugalma, a síremlékek megható időtlensége elfogadhatóbbá teszi az elkerülhetetlen elmúlást. Lelkünknek jót tenne néha az élet megszűnéséről is elbeszélgetni valakivel. Ehhez próbál társul szegődni Michel de Montaigne, az 1572-ben írt Essai (I.) című bölcselkedésének XIX. fejezetével (Que philosopher c'est apprendre a mourir). "Társalkodó" könyvünk számára az 1922-ben megjelent Kner-kiadványból kölcsönöztük Lehel István magyar fordítását, Faragó István felvételein pedig budapesti temetők megkövült nyugalmát. az 1572-ben írt Essai (I.) című bölcselkedésének XIX. fejezetével (Que philosopher c'est apprendre a mourir). "Társalkodó" könyvünk számára az 1922-ben megjelent Kner-kiadványból kölcsönöztük Lehel István magyar fordítását, Faragó István felvételein pedig budapesti temetők megkövült nyugalmát.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ1056348bibFSZ1056348