2008-12-032008-12-03963379983Xhttp://hdl.handle.net/2437/39061"A legtöbb emlékét két oldalról látta ő, a színén és a fonákján is, meghatódott és mosolygott a múlton. Ezen a tanár- és diákmítoszon csak sírni tud. Sír, amíg írja, egyre sír. Öregedő apjára gondol, diáktársaira és önmagára, és ezen a múlton zokog akkor is, amikor Ádám fia, tíz évvel később, a nyolcadik osztály végeztével, diáktársaival végigballag a piarista gimnázium lépcsősorán, s ő az előcsarnok egy sötét zugából nézi őt fuldokló fájdalommal." (Kosztolányi Dezsőné)http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibJAT00377399bibJAT00377399