Veres-Balajti, IlonaLukács, BalázsMolnár, Katalin2018-05-302018-05-302018-05-29http://hdl.handle.net/2437/252994Szakirodalmi adatok alapján ismert, hogy az időskorú, 65 év feletti lakosság egyik leggyakoribb problémája az elesés és annak következményei, amelyek jelentősen növelik a halálozások számát, valamint az egészségügyi ellátási szükségleteket. A probléma népegészségügyi vonatkozása pedig abban mutatkozik meg, hogy az időskorúak népességen belüli aránya folyamatosan emelkedik, így az ebből adódó gazdasági teher, szintén növekszik az évek előrehaladtával. Az elesésekhez leggyakrabban egy vagy több jól azonosítható rizikótényező társul. Ide soroljuk azokat az időskorban bekövetkező változásokat is, melyek ezek számát növelhetik. A rizikótényezők közül megemlíthetjük az időskori egyensúly- és járászavarokat, valamint koordinációs zavarokat, ami a 65 év feletti idősek 40%-át érinti. Vizsgálatainkat a Józsai Közösségi Házban végeztük, a Felsőjózsai Nyugdíjasok Baráti Körének tagjai között. A mozgásprogramban 10 fő vett részt (9 nő és 1 férfi, átlag életkoruk 65,8 ±7,42 év). Célunk az volt, hogy felmérjük az elesések rizikófaktorait, és megvizsgáljuk a mozgásprogramban résztvevők egyensúlyozó és koordinációs képességét, azok összefüggéseit az elesésekkel, valamint az idősekre adaptált 10 alkalmas komplex mozgásprogram egyensúly és koordináció fejlesztő hatékonyságát. Vizsgálati módszereinket képezték a következők: Tinetti egyensúly- és járás teszt, egy lábon állás tesztje nyitott és csukott szemmel, térd-sarok próba, Romberg-próba, Timed Up and Go teszt, valamint egy kérdőív az esések rizikófaktorainak a felmérésére. A mozgásprogramot megelőző vizsgálatban számos rizikófaktort sikerült kimutatnunk a célcsoportban, valamint egyensúly és koordinációs zavarokat azonosítottunk, amelyeket összefüggésbe tudtunk hozni az elesésekkel. A mozgásprogramot követően szignifikáns javulást mutattak a következő tesztek: Tinetti egyensúly- és járásteszt, térd-sarok próba, Romberg-próba, Timed Up and Go teszt. Az egy lábon állás tesztjénél a jobb lábnál szignifikáns volt a javulás, a bal lábnál a javulás megfigyelhető volt, de az nem volt szignifikáns. Ugyanezt mondhatjuk el a csukott szemmel végzett vizsgálatról is. A komplex mozgásprogram hatására tehát javult az egyensúly és a koordináció. Vizsgálatainkat összevetve elmondhatjuk, hogy az időskorúak elesési rizikófaktorainak a felmérése, illetve az idősekre adaptált komplex mozgásprogramoknak a megszervezése elengedhetetlen az esések megelőzéséhez.51huEsésmegelőzésEgyensúly fejlesztéskoordináció fejlesztésDEENK Témalista::Orvostudomány