2008-11-182008-11-189638478217http://hdl.handle.net/2437/16348Perben áll a világgal a költő: versei olyan belső monológok, amelyeket rejtett vagy kevésbé rejtett dialogikus elem táplál; olyan párbeszédek tehát, amelyeknek kérdéseit Lászlóffy Csaba magának teszi fel, és ő maga meg is válaszolja őket. (...) A művelődéstörténet nem másodlagos élmény számára, hanem átélt élethelyzetek összessége. (...) Mintha felgyorsított munkatempója dinamóként termelné újra energiáit: dolgozik, ír. Egyre gondolatgazdagabb, egyre mélyebb, az emberi kultúra egészét átfogó versekethttp://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+000002617325000002617325