2008-12-202008-12-209638678542http://hdl.handle.net/2437/72714Középkorú férfi vagyok, elmúltam ötvenéves, és az késztet a családom és a magam történetének leírására, hogy félő, elfelejtem. Általában öregen szoktak önéletrajzi regényt írni. Nem érzem magam öregnek, és remélem még legalább annyi idei élek, mint ez idáig. De hát az ember nem lát a jövőbe. Apám mindenesetre azt mondta egyszer, úgy harmincéves koromban: - Fiam, amit te eddig átéltél, az több embernek is elég lenne. Könyvem nem törekszik irodalmi babérokra, emiatt ne is legyen kétsége senkinek, de ha véletlenül mégis olyan részeket talál benne a kedves olvasó, mely magával ragadja, hát ne szégyellje, hagyja csak sodortatni magát. (Részlet az előszóból) Könyvem nem törekszik irodalmi babérokra, emiatt ne is legyen kétsége senkinek, de ha véletlenül mégis olyan részeket talál benne a kedves olvasó, mely magával ragadja, hát ne szégyellje, hagyja csak sodortatni magát. (Részlet az előszóból)http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ1155497bibFSZ1155497