Égerházi, AnikóFarkas, Zsuzsanna2014-11-072014-11-072014http://hdl.handle.net/2437/200275Bevezetés Az énkép és a szubjektív tapasztalatok közötti összehangolatlanság, az inkongruencia, útját állja az egyén veleszületett önmegvalósító tendenciájának, az egyén szorongását, fenyegetettség-érzését okozva. A terápiás kapcsolat feladata a diszkrepancia felszámolása által az egyén konstruktív személyiségváltozásának elősegítése a Rogers által megfogalmazott feltételek biztosításával. Diplomamunkám célja a személyközpontú pszichoterápia, mint gyógyító interperszonális kapcsolati folyamat során fellépő hatótényezők felkutatása, valamint alkalmazási spektrumának feltérképezése. Módszer Szakirodalmi könyvek által szerzett alapvető ismeretek után a PubMed és ScienceDirect adatbázisokon keresztül indított célzott kereséssel gyűjtöttem tudományos cikkeket. A referenciákban felsorolt cikkek, könyvek és könyvfejezetek internetes felkutatása szolgáltak kiegészítésül. Megbeszélés A segítő legfőbb attitűdjei – kongruencia, feltétel nélküli pozitív elfogadás és empatikus verbalizáció – által kialakított biztonságos pszichológiai klíma lehetővé teszi a kliens számára rejtett belső tartalmaira, eltorzított élményeire való fókuszálást, az önexplorációt, melynek mélysége a terápia hatékonyságával pozitív korrelációt mutat. Az alapváltozókon kívül egyéb tényezők – például a terapeuta konkrétsága, a páciens motiváltsága – is szerepet játszhatnak az önmegvalósítási törekvéseket elnyomó elhárító mechanizmusok felszámolásában. A személyközpontú pszichoterápia legfőképpen a belső élményi zavarok, kevésbé a pszichotikus betegek kezelésében alkalmazható beavatkozás. Összefoglalás A személyközpontú pszichoterápiát érintő kutatások megbízhatóan támasztják alá az elmélet és a gyakorlati alkalmazás hatékonyságát számos mentális betegség és az interperszonális kapcsolatok rendezésében.33huRogersszemélyközpontúempátiakongruenciafeltétel nélküli pozitív elfogadásDEENK Témalista::PszichológiaDEENK Témalista::Orvostudomány