2008-12-022008-12-029639028916http://hdl.handle.net/2437/38185Szathmári István (1954, Szabadka) igazi intellektuális élményprózát ír; intellektualitás és élmény ellentmondása csak látszólagos: a novellák gazdag életanyagra épülnek, ám ezt a narrátor érzékeny, vívódó, tépelődő gondolatfutamai kísérik. Az élmény tehát eleve értelmezett formában jut kifejezésre: a reflexió hol ironizálja a történetet, hol a kisszerűség felé hajlítja a tragikumot. Az élményanyag többnyire a mindennapi életet élő kisember szenvedéseiből-örömeiből származik. A bármelyikünkkel előforduló élethelyzetek a szerző pontosságra törekvő, a szituációkat drámai elevenséggel kidolgozó monológjaiban megemelkednek; nem válnak jelképiessé- ezt, a reflexióval, gondosan kerüli az író -, ám értelmezési tartományuk túlnő az ábrázolt, szűkebb szférán.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibJAT00376430bibJAT00376430