Gaál, ZsoltMolnár, Márta2015-11-182015-11-182015http://hdl.handle.net/2437/218524Frissen felfedezett 2-es típusú cukorbetegeknél az ajánlásoknak megfelelően 10 % feletti HgA1c, 14,9 mmol/l feletti éhgyomri, 16,9 mmol/l feletti posztprandiális vércukor, hyperglikémiával összefüggő katabolikus tüneteknél első vonalbeli terápiaként javasolt a korai intenzív inzulinkezelés. Vizsgálatunkba 12 újonnan diagnosztizált, kritériumoknak megfelelő 2-es típusú cukorbeteget válogattunk be.A 10 betegből 8-at intenzifikált, 2-őt premix inzulinkezelésben részesítettünk, amit 9 esetben metformin adásával egészítettünk ki. Ezt követően 10, meghatározott időpontban történő viziten keresztül, 1 éven át, nyomon követtük a betegek metabolikus- és laborparamétereit, inzulin dózisát és az esetleges hypoglykaemiás epizódok előfordulását. 1 év elteltével 10 páciensből 7-nél sikerült leállítani az inzulinkezelést átlagosan 6,71 ± 2,56 hónap alatt.Számos tanulmány alátámasztja és jelen vizsgálatunk is megerősítette, hogy újonnan diagnosztizált, jelentős hyperglykaemia esetén, néhány hónapig tartó intenzív inzulinkezelés orális antidiabetikus gyógyszerrel kiegészítve, átlagosan 2 hét alatt normoglykaemiát hoz létre, amit a páciensek OAD terápia mellett az inzulin terápia leállítását követően hosszútávon is fenn tudnak tartani.Az időben történő, kritériumoknak megfelelően alkalmazott esetekben a korai intenzív inzulinkezelés elősegíti a normoglycaemia elérését és fenntartását, ezáltal csökkenti a diabetes okozta micro- és macrovascularis szövődmények kialakulását. Az előnyöket és hátrányokat mérlegelve az orvos feladata és felelőssége ennek a kezelési módnak megfelelő alkalmazása és a betegek javára történő fordítása.50hudiabetesinzulinkezelésDEENK Témalista::Orvostudomány