Fehér, Tibor2026-01-152026-01-152025-11-02Debreceni Szemle, Évf. 33 szám 3 (2025) , 289-2961218-022Xhttps://hdl.handle.net/2437/402281Az archeogenetikai Y-kromoszóma adatok alkalmasak annak feltérképezésére, hogy a történelmi és prehistorikus korokban objektíven mérhető kapcsolatot (vagy annak hiányát) tárjunk fel az egykori népességek között, illetve a ma élő népességekkel, amelyből az etnikai identitásukra és általuk beszélt nyelvekre is megalapozott feltételezésekkel élhetünk. A vaskori Dunántúl genetikai adatai megerősítik a kelta hódítást, míg az Alföld déli részén a mai Dél-Balkáni népességek szarmatákkal való keveredését feltételezhetjük. A hun és avar északkelet-ázsiai elitek három azonosított nemzetségéből kettő megtalálható a mai székelységben, azonban a zsuanzsuan elitcsoport kihalt. A középső és késő avar korszak a korábbi elemek egymás mellett élését mutatja egy számszerű trák jellegű genetikai dominancia mellett. A település- és temetőszervezet alapvetően patriarchális. Az eleve nagyon változatos, többféle genetikai eredetű honfoglaló csoportok erre a sokszínűségre telepedtek rá, így a magyar nyelv számszerű kisebbségből nemzetformálóvá válását lingua franca egységesítő hatással magyarázhatjuk, amit a politikai hatalom centralizációja és az államalapítás kívánt meg.application/pdfa Kárpát-medence genetikájakeltáktrákokhunokavarokhonfoglalókmagyar lingua francafolyóiratcikkOpen AccessSzerző(k)https://doi.org/10.59424/debreceniszemle/2025/33/3/289-296Debreceni Szemle333Debr. szle.1588-029X