S. Varga, PálBitskey, IstvánGörömbei, András2011-01-032011-01-031994963 260 065 71217-0380http://hdl.handle.net/2437/101323A XIX. század második felének magyar költészetét számos szakmunka vizsgálta már. Így mára általánosan ismertté vált, hogy a magyar líra egy-másfél évszázaddal ezelőtti irányvesztését az az „emberi kondíció" idézte elő, amelyet a hagyomány dezillúzió néven ismer. E dezillúziót eddig inkább arra a csalódásra volt szokás visszavezetni, amelyet a szabadságharc leverése keltett - még ha a legújabb kutatások nyomán láthatóvá vált is, hogy a gondolkodástörténet általános európai irányai is szerepet játszottak eluralkodásában. Ez a könyv - bár a dezillúzió történelmi okait sem hagyja figyelmen kívül - az európai s a magyar gondolkodástörténet belső logikájából igyekszik megmagyarázni a romantika utáni magyar líra válságát: a pozitivizmusnak ama nagyhatású teóriájából, amely - Immanuel Kantnak, a modern ismeretkritika atyjának szigorú intéseit figyelmen kívül hagyva - naiv magabiztossággal állította, mit kell objektív valóságnak tekinteni, s amely elutasított mindent, ami e valóságba nem fért bele. A könyv a költői világkép fogalmának újszerű, a fenomenológia és a hermeneutika tanulságait is érvényesítő értelmezésére támaszkodva igyekszik kimutatni, hogy a korszak legjobb magyar költői megsejtették a pozitivizmus naivan objektivista igazságfogalmának korlátait, s így azt is, hogy a költészet „szubjektív" igazságát nem lehet olyan könnyen a valótlanság léttelen birodalmába száműzni. E lírikusok a költői tapasztalatban föltáruló igazságot megpróbálták a gondviselés kiüresedett formáiból a pozitív tudományosság által is elismert közegbe, az élet - a biológiai konkrétságában fölfogott, mégis titokzatos vitalitás - közegébe átvinni. A vizsgálat a kor lírájának fő irányzatait - közel harminc költő munkásságát - kíséri figyelemmel, számos elfeledett (sőt, olykor máig kiadatlan) szöveget is megidézve; mégsem csupán a múlt század iránt érdeklődő kutatónak és olvasónak kíván újat mondani, hanem azoknak is, akik például Ady Endre, Babits Mihály vagy Kosztolányi Dezső költészetének líratörténeti gyökereit akarják megismerni.Bevezetés, 9-12, Világkép és „létfeledés", 13-35. Megalkotottság és játékszerűség, 36-44. Az ismeretelméleti objektivizmus hatása a költészetre, 45-62. Teleológia és panteizmus, 63-64. Az ismeretkritikai szempont veszélyeinek fölismerése: Kölcsey, 65-68. A naiv hagyomány és a romantikus látomás konfliktusa: Vörösmarty, 69-75. A naiv világban-benne-lét megőrzésének szándéka: Petőfi, 76-82. A költészet világa és az életvilág: két világ horizontja, 83-85. Negyvenes évek: a két világ horizontja azonosnak látszik, 86-87. Az önkényuralom kora: a két világ horizontja szétválik, 87-89. A kiegyezés után: az egyik világ horizontja elhalványul, 90-91. Ideál és reál - illúzió és valóság, 92. Ideál és reál — objektív és szubjektív: elméleti kísérletek, 92-95. Illúzió és valóság: a „magyar mitológia" lehetőségei 1849 után, 96-98. Világképi tendenciák a népies-nemzeti lírában, 99. A látomásos elem visszaszorul, a hangulati mozzanat előtérbe kerül, 99-100. A költészet világvesztésének krónikája, 101. Visszatérés a naiv szemlélethez, 101-102. Ellentétes tudatállapotok szembesítése, 103-111. Kísérletek a világvesztés következményeinek elhárítására, 112. A tudatos önáltatás, 112-116. Az igazság objektivista felfogásának érvényesítése a költészetben, 117-118. A látomásban feltáruló világ rehabilitálásának kísérletei, 119. A kaotikus erők uralta világ látomása, 119-123. A pozitív erők uralta világ látomása, 124-132. Visszalépések: az eszmény léte ismét problémátlan, 133-134. Transzcendens értékek a pozitivisztikus kritikától érintetlen pozícióban, 135-137. A reformkori hazafias líra világképi eljárásainak felélesztése, 138-140. A naiv-vallásos és az objektivista szemlélet kiegyenlítésének kísérletei, 141-143. Távolodás a népies-nemzeti világképtől, 143-149. Vajda János, „Naiv" és „szentimentális", 151-152. Vajda és a dezillúzió, 153-156. Élmény és valóság, 157-162. „Kálvinista ateizmus" - „katolikus ateizmus", 163-165. Élmény és ráció: egymást elkerülő dimenziók, 166-167. A megélt és az elmaradt élmény eszkhatologikus következményei, 168-172. A célelvűség elvesztése, 173-175. Egy minőség, amely kívül kerül az élmény hitelesítette valóságon: a bűn, 176-178. A célelvűség helyreállítása - nemzeti alapon, 179-184. Az irány költőinek világhorizontja, 185-188. A boldogság mint legfőbb relevancia, 189-196. Kísérletek a boldogság elutasítására, 197-200. A századvégi szentimentalizmus sajátossága: az illúziótlanság, 201-207. Érzelmesség, érzékenység, impresszionizmus, 208-210. Komjáthy Jenő, 212. Ideál-reál és szubjektivizmus, 212-214. A szubjektum vitalista kiteljesítésének lehetősége, 215-218. A tiszta szellemiség helyreállítása, 219-224. Komjáthy szómágiája: a szimbolista közlésmód háttere, 225-226. A misztikus lírai antropológia kudarca, 227-231. Komjáthy„forradalmisága", 232-234. Czóbel Minka, 235. Czóbel Minka és a magyar líra hagyománytörténete, 235-236. A hanyatlás: az eleve-adott világhorizont széthullása, 237-238. A vitalista tendenciák erősödése a deformált népnemzeti hagyományon belül, 239-245. Az „erkölcsös természet" ábrándjai, 246-249. A „negatív vitalizmus", 250-253. Tú1 a vitaiizmuson: a tárgyias líra felé, 254-256. A költői világkép elhalványulása a századutón, 257. A retorikus líra: a derék ember fölszólamlása a világ ellen, 258. A szentimentális-biedermeier irány közelében, 258-260. Pátosz és irónia: a lírai nyelv hitelességének pótléka, 261-264. Kitörési kísérletek, 265-266. Tabula rasa: a költői hatás megújítói, 267. Polgárság és tradíció, 267-269. Kiss József útja a balladától a modern líráig, 270-273. Impresszionizmus vagy szecesszió?, 274-275. A századforduló nemzedéke, 276. Viszonyuk a tradícióhoz, 276-278. A tradicionális eszményhit és a vitalizmus kölcsönös kioltódása, 279-283. Szépségkultusz, erotizmus, csattanó, 284-286. A gondviseléshittől a vitalizmusig - és tovább, 287-292. Jegyzetek, 293-316. Névmutató, 317-322. Versmutató, 323-331.huirodalomtörténetlíratörténetromantikaszimbolizmusKomjáthy JenőCzóbel MinkaKiss JózsefVajda JánosBook334 p.