Gábor, CsillaBitskey, IstvánGörömbei, András2011-01-092011-01-092001963 472 572 41217-0380http://hdl.handle.net/2437/101422Káldi György, a korában népszerű 17. századi jezsuita hitszónok ma jobbára csak Biblia-fordítása révén van jelen az irodalomtörténeti köztudatban: terjedelmes prédikációs kötetei riasztani látszottak olvasókat és kutatókat egyaránt, annak ellenére, hogy egyházi beszédeit a mértékadó irodalomtörténeti kézikönyvek folyamatosan számon tartják. Jelen tanulmány az 1631-ben, illetve 1681-ben megjelent prédikációs kötetek filológiai, teológiai és retorikai szempontú vizsgálatára vállalkozik. Milyen építőelemek alkotják azt a sokszínű erudíciós apparátust, amelyet a szöveg mozgat? Milyennek mutatkozik a forráshasználatban megnyilatkozó műveltségszerkezet a kortárs katolikus és protestáns kompilációs gyakorlathoz képest? Mit árul el a középkor kultúrájának barokk kori recepciójáról a források feltárása? A forráselemzés tanulságait továbbgondolva pedig: hogyan sikerül a skolasztikát megújító Concilium Tridentinum teológiai gondolkodását, a hitrendszer teljességét közvetítenie a laikus, ám lelki igényeket támasztó befogadó közösség felé, más szóval: a spekulatív úton felismert, fogalmi nyelven rögzített hitigazságokat, valamint a misztikus tapasztalat sajátos nyelvezetén történő megfogalmazásokat milyen módon igazítja a populárisabb - erkölcstani tisztázást konkrét, sőt kazuisztikus módon megkívánó - kommunikációs helyzethez? Továbbá: milyen szövegalakítási eljárásokat, retorikai stratégiákat kíván az imént említett közösségi igény és írói szándék, a prédikációműfaj kettős létmódja (mely szerint olvasásra és elmondásra szánt szöveg)? Hogyan hasznosítja Káldi György a középkori ars praedicandi hagyományait és a humanizmus klasszicizáló tapasztalatait egyaránt integráló jezsuita prédikációelmélet előírásait és tanulságait, illetőleg mennyire reflektált ez a retorikai tudatosság a szöveg tanúsága szerint? Káldi György prédikációi, szövegszerveződésük révén a magyar próza történetének jelentős kora újkori fejezetét alkotják.Bevezetés, 9-16. Káldi György a magyar irodalmi hagyományban, 17-26. A beszédek forrásai, 27. Bibliai hivatkozások, 28-32. „Pogány bölcsek", auktorok, 33-38. Patrisztika, misztika, skolasztika, 39-45. Kortárs szerzők, 46-54. A források mérlege, 55-62. A beszédek teológiai rendszere, 63-65. Kinyilatkoztatás és exegézis, 66-68. Jelek és szimbólumok, 69-75. Dogmatikai fejtegetések, 76. Istenkép: az egyetlen Isten és a Szentháromság, 76-85. Jézus Krisztus személye, 86-96. Jezsuita szellemiség, 97-108. A kegyelemtan kifejtése, 109-118. Műfaj és retorika, 119-121. Szerzői program, 122-131. A prédikáció létmódja, 132-136. Exkurzus: prédikációk a Tízparancsolatról, 137-141. Kötetkompozíció és beszédtípusok, 142-147. In genere didascalico: Boldog Aszszony Fogantatása-Napi első prédikáció, 148-159. In genere exornativo: Sz. Xavérius Ferencz-Napi első beszéd, 160-170. In genere institutivo: Víz-Kereszt-után-valo I. Vasárnapi harmadik beszéd, 171-179. Retorikai reflexiók, 180-185. Exemplumtípusok, exemplumhasználat, 186-202. Összegzés és kitekintés, 203-212. Függelék Boldog ASzszony fogantatása-napi evangeliom. Sz. Máténak I. részében, v. 1, 213-237. Sz. Xaverius Ferencz-napi Evangeliom Sz. Lukáchnak XII. részében, V. 35., 238-255. Víz-kereszt-utan-valo első vasárnapi evangeliom. Sz. Lvkáchnak II. részében, V. 42, 256-278. Irodalomjegyzék, 279-292. Névmutató, 293-296.huirodalomtörténetretorikaprédikációjezsuita rendKáldi GyörgyBook296 p.