Kiss, Júlia2020-09-112020-09-112020-06-30Párbeszéd: Szociális munka folyóirat, Évf. 7 szám 1 (2020) ,https://hdl.handle.net/2437/295636Multi-year gymnasia is one of the most controversial institutions of the Hungarian education system. There are two main intellectual streams in educational sociology regarding the problem: one argues that a society’s prosperity depends on the competence of its intellectual elites, and multi-year gymnasia ensures the fast and efficient development of young talents; the other claims that the program selects on the base of family background, therefore deepens inequalities. In this paper I examined the connection of family capital and test scores in the 2015 PISA survey database. I concluded that the relative score advantage of multi-year gymnasia cannot be separated form family capital, and the components of family capital all together and separately determine the chances of getting into the program.A szerkezetváltó gimnáziumok a magyar oktatási rendszer ellentmondásos intézményei. Az oktatásszociológiában két fő álláspont alakult ki megítélésükre: az egyik szerint a program tehetséggondozó jelleggel a jövő intellektuális elitjének korai fejlesztését végzi; a másik szerint családi háttér alapján szelektál, így mélyíti az egyenlőtlenségeket. Dolgozatomban ez utóbbi álláspontot hipotézisként használva vizsgáltam a szerkezetváltó program és a családi tőke összefüggéseit. Feltételezéseim a PISA felmérés 2015-ös hullámának adatain teszteltem. Az eredmények alapján arra a megállapításra jutottam, hogy a szerkezetváltó programok tanulmányi előnye nem választható el a családi tőkétől: a családi tőke komponensei külön-külön és együttesen is meghatározzák annak esélyét, hogy ki kerül felvételre, illetve a programban mennyire lesz sikeres.application/pdfszerkezetváltó gimnáziumPISAoktatási egyenlőtlenségekkvantitatív oktatásszociológiamulti-year gymnasiaPISAeducational inequalitiesquantitative educational sociologyfolyóiratcikkOpen Accesshttps://doi.org/10.29376/parbeszed.2020.7/1/4Párbeszéd: Szociális munka folyóirat17Párbeszéd2416-0474