Papp, GáborLobkovitz, Viktória2018-05-102018-05-102018-04-03http://hdl.handle.net/2437/251770Thomas és Kilmann (1974) nyomán öt különböző konfliktuskezelési stratégiát különíthetünk el: a problémamegoldást, a kompromisszumkeresést, a versengést, az elkerülést és az alkalmazkodást. Ideális esetben ezeket az egyén úgy választja meg mindennapi érdekkülönbözőségei kapcsán, hogy az az aktuális helyzetnek leginkább megfelelő legyen. A gyakorlatban azonban nem csak az adott kontextus, hanem a személy jellemzői is befolyásolják a konfliktusra adott reakciókat. Kutatásunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon ezek a stratégiák mutatnak-e összefüggéseket az érzelmi intelligenciával, illetve a munkaértékekkel, és ha igen, beszélhetünk-e ezek alapján konfliktuskezelési mintázatokról. A korrelációk hangsúlyozása helyett az együttjárásokat klaszteranalízis és varianciaanalízis segítségével vizsgáltuk. Vizsgálatunk eredményeként tíz olyan csoportot különböztettünk meg, melyek a már említett tényezők mentén eltérnek egymástól: 1. Elkerülők 2. Helyzetfüggő stratégák 3. Kooperálók 4. Végrehajtók 5. Individualisták 6. Énközpontúak 7. Passzív önérdekérvényesítők 8. Önmegvalósítók 9. Csapatjátékosok 10. Kompromisszumkeresők Az eredmények rámutattak arra, hogy a Thomas és Kilmann által megállapított öt konfliktuskezelési stratégia azonosításánál jóval árnyaltabb képek kaphatunk a személyekről, ha figyelembe vesszük érzelmi intelligenciájukat és munkaértékeiket.53hukonfliktuskezelésérzelmi intelligenciamunkaértékkonfliktusDEENK Témalista::Pszichológia