Göncziné Bardi, AngélaJuhász, Dóra2021-01-112021-01-112020http://hdl.handle.net/2437/300986Bizonyított tény, hogy az állóképesség bármely életkorban fejleszthető,ezen lehetőségek közül az egyik az intervallumtréning, mely nem más, mint egyszerűbb és megterhelőbb gyakorlatok periodikus váltakozása. Az elvégzett kutatással szerettem volna kideríteni, hatással van-e a rendszeresen végzett testmozgás a fizikális állóképességre, a testsúly és a haskörfogat változására, valamint a pulmonális és a kardio-vaszkuláris rendszereket érintő változásokra. Feltételezésem szerint a tréning hatására a testsúly, a BMI és a haskörfogat csökkenése következik be, a tüdőkapacitás és a fizikális állóképesség is javulni fog, mindezek mellett pedig a feladatvégzés szubjektív megítélése is pozitívabb lesz. Tizenhárom alany teljesítette a tornaprogramot, a fizikális teljesítményt timed up and go és hatperces sétatesztekkel mértem fel, a tüdőkapacitás méréséhez akaratlagos apnoe tesztet és mellkaskitérés mérését végeztem; a sétateszt és a tornák nehézségét az alanyok Borg skálán értékelték, valamint feljegyzésre kerültek a vérnyomás, a pulzus és az oxigénszaturáció értékei is. Összességében elmondható, hogy a tornaprogram mérsékelten befolyásolta a fizikális paramétereket és a terhelhetőséget, ellenben fejlesztő hatással volt a légzőszervi kapacitás szempontjából.33hukardiológiaintervallumtréningfizikális állóképességidőskorú nőkDEENK Témalista::Orvostudomány