Kovácsné Koncz, NóraBéri, Béla2024-07-232024-07-232021-07-02Gyepgazdálkodási Közlemények, Évf. 13 szám 1-2 (2015): Gyepgazdálkodási Közlemények (GS-13) , 19-291785-2498https://hdl.handle.net/2437/376794A hagyományos legeltetés világszerte fontos szerepet játszik a gyepek megőrzését célzó természetvédelmi kezelési programokban. Az elmúlt évtizedekben több kísérlet is indult a korábbi hagyományos gazdálkodás visszaállítására, azonban csak néhány olyan esettanulmány áll rendelkezésre, amely az extenzív és intenzív fajtáknak a növényzet összetételére gyakorolt hatását vizsgálja. Számos vizsgálatban arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar szürke szarvasmarha az intenzív fajtáknál kevésbé válogató legelése valószínűleg több „léket” alakít ki a gyepben, ahová az egyéb, döntően kétszikű fajok megtelepedhetnek. Ezzel szemben az intenzív tartástechnológiát igénylő állatok homogénebben legelnek, a fenti fajbetelepülés korlátozott, ez mutatkozik meg a kisebb fajszámban és a fajkombinációk számának alacsonyabb értékében. A fentiek tükrében munkánk elsődleges célja olyan hazai és nemzetközi forrásmunkák bemutatása, amelyek során értékelhetjük, hogy a különböző intenzitású szarvasmarhafajták legelése, taposása milyen változásokat okoz a legelő növényzetében, a talaj tulajdonságaiban, valamint az állatok viselkedési tulajdonságainak tekintetében. application/pdftermészetvédelemhagyományos legeltetésbiodiverzitásszarvasmarhafajtáklegelői viselkedésfolyóiratcikkOpen Accesshttps://doi.org/10.55725/gygk/2015/13/1-2/9755Gyepgazdálkodási Közlemények1-213Gyepgazdálk. közl.