Kemény, ZsigmondDebreczeni, AttilaImre, MihályS. Varga, Pál2011-01-052011-01-051997963 472 238 51418-3242http://hdl.handle.net/2437/101375Kemény Zsigmond szépirodalmi munkásságának megítélése sohasem volt nagyobb viták tárgya a magyar irodalomtörténetben. Mint a modern magyar regényirodalom és regényelmélet egyik első kezdeményezőjének és megalapozójának, a különböző irodalomtörténetek egyértelmű helyet biztosítottak neki a korszakonként újraértékelt, újraírt kánonokban. Egyes pályaszakaszainak, műveinek értékelése azonban már közel sem mutat ilyen egységes képet: az egyes életműinterpretációk különösen az e kötetben szereplő elbeszéléseket és kisregényeket mellőzték feltűnően, vagy (legalábbis egy mai értelmező távlatból tekintve) jelentőségükön alul ítélték meg őket. Ennek oka elsősorban az, hogy Kemény szépírói munkásságát a nyugat-európai színvonalú, modern magyar regény, lékektani regény megteremtőjeként tartják számon, s javarészt az ezeket reprezentáló realista, nagy elbeszéléseit, történelmi regényeit interpretálták (Özvegy és leánya, A rajongók, Zord idő). A realista poétika nézőpontjából, illetve az interpretációk egy részében érvényesülő politikai-társadalmi kontextust hangsúlyosabban figyelembe vevő olvasatokban feltett kérdésekre Kemény 1851 és 1854 között írt munkái jobbára némák maradtak (kivétel talán a Férj és no). Ennek következtében ezeket a műveket rosszabb esetben igénytelen mondanivalójú, közönségszórakoztató olvasmányként, jobb esetben műveltségközvetítő, közönségnevelő alkotásokként, vagy a realista nagyregények előkészületeiként értékelték; de mindenképpen csak epizódszerepet szánva nekik az életműben. Napjaink megváltozott kor- és világtapasztalata, befogadói érzékenysége olyan kérdések felvetésére ad lehetőséget, melyek révén ezek a művek inkább megszólaltathatók, poétikai, beszédmódbeli, világértelmezési modernségük és jelentőségük egyre nyilvánvalóbbá válik, melyek révén egyre inkább a Kemény-recepció érdeklődésének középpontjába kerülnek.A sziv örvényei - 7-74.; Két boldog - 75-101.; Alhikmet, a vén törpe - 101-142.; Poharazás alatt - 143-171.; Szerelem és hiuság - 172-226.; A szerelem élete - 227-256.; „A szerelem élete" (A Kemény-elbeszélések világképe és poétikája)- 257-280.; Jegyzetek - 281-312.; Szómagyarázatok - 313-314.huKemény ZsigmondA sziv örvényeiKét boldogAlhikmet, a vén törpePoharazás alattSzerelem és hiuságA szerelem életeBook314 p.