2008-12-032008-12-039639297348http://hdl.handle.net/2437/38647Jánosy István drámáinak szellemi erőterébe Jézus alakját állította. Akár megjelenik a színen, mint a Passiótragédiában, a szenvedéstörténetnek ebben az egyszerre archaikus és modern feldolgozásában, akár csak beszélnek róla, utalnak példájára, mindenütt eleven szellemi hatóanyag. Jánosy hőseinek, Claudiának, Szent Istvánnak, Sylvester Jánosnak a sorsát az dönti el, hogy életüket a jézusi eszméhez kötik.Jánosy félévszázados alkotói pályája során mindig a legnemesebb emberi értékek szolgálatát tekintette legfőbb művészi feladatának. Verseiben, novelláiban és esszéiben megtisztító erővel ábrázolja a modern lélek gyötrelmeit; és ebben súlyos történelmi és magánemberi tapasztalatain túl nemcsak eredeti költői tehetsége, hanem pszichológusi és teológusi képzettsége is segíti.Drámaciklusa évtizedek műhelymunkájának az eredménye. A kötetet az erkölcsi ember időtlen tragédiája, Szophoklész Antigonéja zárja. Jánosy István 1972-ben fordította le, a hetvenes évek elején többször bemutatták, és rádiófelvétel is készült belőle Latinovits Zoltán és Mensáros László szereplésével.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibKLT00292189bibKLT00292189