Szikora, VeronikaSzilágyi, Gábor2026-05-082026-05-082026https://hdl.handle.net/2437/406869Az értekezés az iparjogvédelmi bitorlás jogintézményét polgári jogi nézőpontból, a Ptk. dogmatikai keretrendszerébe ágyazva vizsgálja. A kutatás kiindulópontja, hogy az iparjogvédelem – jóllehet a jogalkotó az egyes oltalmi formákat külön ágazati törvényekben (Szt., Vt., Fmtv., Hmtv.) szabályozza – a magyar magánjog szerves részét képezi, a Ptk. 2:55. §-a pedig mögöttes szabályként biztosítja a polgári jog általános rendelkezéseinek alkalmazását. Ebben a koherens rendszerben a bitorlás dogmatikai magja az oltalom által létesített abszolút szerkezetű, negatív tartalmú jogviszony megsértése, amelyhez a hasznosítási láncolatban relatív szerkezetű, kontraktuális (tipikusan licencia) jogviszonyok kapcsolódnak. Az értekezés rendszertanilag elemzi a 2004/48/EK irányelven és a Szt. 35. §-án alapuló polgári jogi igényérvényesítést, megkülönböztetve a felróhatóságtól független objektív szankciókat (a bitorlás bírói megállapítása, abbahagyásra és eltiltásra kötelezés, adatszolgáltatás, elégtételadás, gazdagodás visszatérítése, lefoglalás és megsemmisítés) és a Ptk. felelősségi szabályaira épülő szubjektív kárigényt, kiemelt figyelmet szentelve az ideiglenes intézkedés feltételrendszerének és az ekvivalencia-elv polgári perbeli érvényesülésének. A három felállított hipotézis mentén bizonyítja, hogy a tagállami szabályozás heterogenitása a határokon átnyúló jogsértések körében polgári jogi szempontból is jogvédelmi deficitet eredményez, hogy a digitális technológiák (mesterséges intelligencia, online platformok) a hagyományos polgári jogi tényállások és bizonyítási rend újragondolását követelik meg, és hogy az eljárások strukturális komplexitása a kis- és középvállalkozások számára aránytalan terhet jelent. Az értekezés – jogtörténeti, dogmatikai és jog-összehasonlító módszerrel, a hazai és uniós (EUB, UPC) bírói gyakorlat feldolgozásával – konkrét de lege ferenda javaslatokat fogalmaz meg a polgári jogi jogérvényesítés hatékonyságának növelésére, a peren kívüli vitarendezés és a mediáció szerepének erősítésére, valamint a jogosulti pozíció és a szerződéses (licencia) viszonyok stabilitásának egyidejű biztosítására. This dissertation examines the legal institution of industrial property infringement from a civil-law perspective, embedded in the dogmatic framework of the Hungarian Civil Code (Ptk.). The starting point of the research is that industrial property law – although the legislator regulates the individual forms of protection in separate sectoral statutes (the Patent Act, the Trademark Act, the Design Act and the Utility Model Act) – constitutes an organic part of Hungarian private law, while Section 2:55 of the Civil Code ensures, as background legislation, the application of the general rules of civil law. Within this coherent system, the dogmatic core of infringement is the violation of the absolute-structured, negative-content legal relationship created by the protection, to which contractual (typically licence-based) relative-structured legal relationships are attached along the exploitation chain. The dissertation systematically analyses civil-law enforcement based on Directive 2004/48/EC and Section 35 of the Patent Act, distinguishing between objective sanctions independent of culpability (judicial declaration of infringement, orders to cease and desist, disclosure of information, satisfaction, restitution of enrichment, seizure and destruction) and the subjective claim for damages founded on the liability rules of the Civil Code, paying particular attention to the conditions of preliminary injunctions and to the application of the doctrine of equivalents in civil proceedings. Along the three hypotheses set out, the author demonstrates that the heterogeneity of Member State regulation generates a civil-law protection deficit in cross-border infringements as well, that digital technologies (artificial intelligence, online platforms) require a rethinking of traditional civil-law fact patterns and of the rules of evidence, and that the structural complexity of the proceedings imposes a disproportionate burden on small and medium-sized enterprises. Drawing on legal-historical, dogmatic and comparative-law methods and on the analysis of Hungarian and EU (CJEU, UPC) case law, the dissertation formulates concrete de lege ferenda proposals to enhance the effectiveness of civil-law enforcement, to strengthen the role of out-of-court dispute resolution and mediation, and to secure, at the same time, the position of the rightholder and the stability of contractual (licence) relationships.304huiparjogvédelmi bitorlás, szellemi tulajdon, polgári jogi jogérvényesítés, jogharmonizáció, Egységes Szabadalmi Bíróság (UPC); industrial property infringement, intellectual property, civil law enforcement, legal harmonisation, Unified Patent Court (UPC)PhD, doktori értekezésÁllam- és jogtudományokTársadalomtudományok