Szendrei, LászlóFiczere, Mónika2007-09-252007-09-2520072007-09-25http://hdl.handle.net/2437/2795Dolgozatomban tehát megkísérlem bemutatni munkahelyem viszonyait. Azt, hogy hogyan is vadgazdálkodik egy állami cég, ahol az elsődleges rendeltetés az erdőgazdálkodás és csak második a vadászat. Tájvédelmi körzet területén fekszik területünk jelentős része, így rápillantást nyújtanék arra is, hogy hogyan fér meg a természetvédelem a vadászattal, és az erdőgazdálkodással. Hogyan férnek meg ezek az amúgy elválaszthatatlan dolgok egymás mellett, miért nem lehet ez olyan egyszerű, mint ahogy a természet megadta?! Erre is próbálnék válaszokat adni, ami nem egyszerű, de talán közelebb jutok a megértéséhez. Állami erdőgazdaság vagyunk, egyre szűkösebb anyagi keretekkel. Elsődlegesen az erdőgazdálkodási feladatokra kell összpontosítanunk, ugyanakkor a vadászati ágazatot sem szabad elhanyagolnunk. Kényes egyensúlyban van ez. Területeink nagy része természetvédelmi területen fekszik, ami ismételten korlátok közé szorítja a gazdálkodást. Az egyre fogyó, egyre kevesebb letermelhető erdőrészleteinket csak meghatározott időjárási viszonyok között vághatjuk le a védett területeken. Ha viszont nem teljesítjük a tervet a vágásokra, nincs megfelelő anyagi bevétel sem, ennek vonzata képen a vadgazdálkodásra is kevesebb jut, az amúgy sem elég forrásból. Sok esetben örülhetünk, ha nullásra ki tudjuk a vadászati ágazatot hozni. Sem erdészetileg, sem vadászatilag nem tartozunk Magyarország kiemelt régiójába. Nincsenek kitűnő adottságokkal bíró erdeink, sem vadjaink, ugyanakkor elvárják állami szinten, hogy évről évre többet teljesítsünk, nagyobb bevételre tegyünk szert. Nagyon nehéz úgy gazdálkodni, hogy legalább három „gazdája” van az embernek”, és mindegyik érdeke mást kíván.73 p.797357 bytesapplication/pdfhuvadgazdálkodáserdőgazdálkodáserdészetDEENK Témalista::Mezőgazdaságtudomány