2008-12-172008-12-179639211672http://hdl.handle.net/2437/69476A huszadik század utolsó évtizedeiben a Kongresszus fujtat, hörög és levegő után kapkod. Mint egy elhízott asztmás férfi, aki telezabálta magát pörkölttel és sörrel, és a fotelban hátradőlve boldogan elterül a tv előtt, a kongresszus mozdulni is alig bír, és a külvilágnak csak egy kis része hatol át tudatán. Kétszáz év alatt felpuffasztotta a mérhetetlen mennyiségű bizottság, iroda, alkalmazott, papír és pénz, miközben a maga alkotta nehézkes rítusok és szertartások rabja lett.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibDEK00426252bibDEK00426252