2008-12-042008-12-049639195634http://hdl.handle.net/2437/41566"Az írót és a magyar irodalmat nem kell félteni. Ez a törmelék-magyarság, aki él ma még, elvész, felszívódik, nyoma sem marad. De évtizedek múltán majd itt-ott, régi ládákról, ócska padlásokról előkerülnek az igazi nagy kéziratok, a lopva-írottak, hogy egy új reneszánszba bontsák a magyar irodalmat, mihelyt megérik rá az idő és megérik hozzá egy új közönség. A tehetség Istentől való és a katakombákba vonult író még az éj sötétjében is kőbe vési az isteni mondanivalókat, mert másként nem tehet . Kevesebb lesz az írás, de ami lesz, az nagy lesz és eget ostromló, leszűrt óbor. Istenek itala. Mert elhivatás és isteni parancs elől elmenekülni nem lehet, még barlangok mélyébe se..."http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibKLT00304014bibKLT00304014