Bartha, ElekFaluhelyi, Ákos2013-04-232013-04-232013-04-102013-04-23http://hdl.handle.net/2437/165328Dolgozatomban azt a fejlődést kívánom bemutatni, amelynek révén Nyíregyháza mezővárosból a dualizmus korának végére Magyarország nagyvárosai közé emelkedett. Ennek rengeteg építészeti és műemlék jellegű emléke van. A mondandómat négy nagyobb csoportba rendeztem. Az első csoport az önkényuralom időszakától (1849/1850) kezdődő gazdasági fellendülés színterei a vasút és a bank- illetve hitelhálózat, a második csoport az állami és közösségi épületek (Megyeháza, Városháza, Korona Szálló), a harmadik csoportot a templomok alkotják, hiszen a dualizmus korában ez még kiemelkedő szerepet játszott a közösségi életben és az egyes vallások, illetve vallási felekezetek egymással versengve építettek egyre nagyobb templomokat közösségük számára. A negyedik csoportot a szobrok és emléktáblák alkotják, amelyek a közösség kollektív emlékezetének kifejezői. Több olyan épület és közösségi tér nem került így említésre dolgozatban, amelyek a korszakhoz kötődnek, azonban úgy véltem, hogy ez a négy csoport tökéletesen bemutatja a polgárosodó Nyíregyházát a 19. század végén. Dolgozatom megírásához elsősorban a 19. századtól igen nagy számban megjelent Nyíregyháza történetét feldolgozó monográfiákat és tanulmányokat használtam fel. Ezek közül is kiemelkedően fontos forrásértékű Geduly Henriknek a Millennium évére megjelent várostörténete, valamint a Borovszky Samu-féle sorozat Szabolcs vármegye kötete. Felhasználtam a Nyírvidék c. kiadvány leírásait, valamint az újabb várostörténeteket is. A képeket a vonatkozó irodalom mellett elsősorban a Felbermann Endre által készített albumból gyűjtöttem ki. A dualizmus kora végén Nyíregyháza újkori fejlődésének csúcspontján volt, a polgári kibontakozás időszaka látványos fejlődést eredményezett.39huNyíregyházadualizmuspolgárosodásmezővárosépítészetközösségi térDEENK Témalista::Társadalomtudományok::Néprajz