Bitskey, IstvánCsorba, Dávid2009-03-092009-03-092005http://hdl.handle.net/2437/79722Jelen dolgozatban a 17. századi reformátusság egyik eszmetörténetileg jelentős korszakát vizsgáltuk, a 17. század végének (1657-1711) prédikációs termését azzal a szűkítéssel, hogy mindeközben Martonfalvi Tóth György neves kollégiumi professzor és a debreceniség eszmetörténeti helyét és szerepét kíséreltük meg körülhatárolni. Ezzel kapcsolódni kívánunk Graeme Murdocknak a magyar kálvinizmusról írott kiváló monográfiájához (Calvinism on the Frontier. International Calvinism and the Reformed Church of Hungary and Transylvania, c. 1600-1660. Oxford, 2000.), amely az intellectual history műfaji keretén belül szólt az erdélyi és partiumi református felekezet 1600-1660 közti történelméről. A századvég egyházi jellegű kiadványainak mintegy a felét a debreceni nyomda adta ki. A vizsgálatba bevont könyvek köre valamelyest túlmutat a primér debreceni műveken: a Debrecenben nyomtatott műveken túl a debreceni mentalitású, a városhoz több szállal kötődő lelkészek egyéb munkái, valamint egyéb korrelatív szempontból figyelemre méltó nyomtatott vagy kéziratos prédikációk is bekerültek. A források csekély mértéke miatt szinte kizárólag a prédikációk szövegeit vehettük górcső alá (nyomtatott és kéziratos formában), nem számolva az élőbeszéd és az írott szöveg közti különbségekkel. Nemzetközi viszonylatokban ez a műfaj a ’70-es évekig nem került az érdeklődés középpontjába, míg az amerikai New Historicism irányzat ezeket a textusokat tisztán irodalmi szövegeknek nyilvánította, kiemelve így a teológiai értelmezések és a népi kultúra fogalmi hálójából. A nemzetközi kutatásokkal összhangban Kecskeméti Gábor prédikációtörténeti monográfiájában (Prédikáció, retorika, irodalomtörténet. Bp., 1998.) figyelmeztetett arra, hogy a barokk korszak megértésének keretét a stílustörténeti, majd szociológiai kutatások után az eszmetörténeti vizsgálatok adhatják. A ’90-es években a hazai vizsgálatok során kikristályosodott az a nézet, hogy a prédikációkat minél szélesebb mentalitástörténeti, művelődéstörténeti kontextusban kell vizsgálni, a különböző irodalomtörténeti, teológiai és néprajzi segédtudományok (exemplumkutatás, retorikatörténet, recepcióesztétika, szociológia, kultúrantropológia, stb.) rendszeres bevonásával. A 17. századi magyar református kegyességi irodalom a nemzetközi kutatástörténetnek mostohagyermeke. A nagy összefoglaló művek Kelet-Közép-Európa bonyolult nyelvi-etnikai viszonyrendszerét, a multikulturális régiók nyelvi és művelődéspolitikai referenciáit nem értik, másrészt bizonyos korabeli eszméket (pl. puritánizmus, coccejánizmus) érintő megállapításokat a hazai meggyökeresedésük miatt kell újra átgondolni. In this dissertation we have examined an essential period of 17th century Protestantism, the ‘fruit’ of preaches at the end of this era (1657-1711). By this we have tried to overview the role and the place in intellectual history of the famous professor, György Martonfalvi Tóth, as well as that of ‘Debrecenism’. Our aim is to be connected to the excellent monograph made by Graeme Murdock, which is written on Hungarian Calvinism (Calvinism on the Frontier. International Calvinism and the Reformed Church of Hungary and Transylvania, c. 1600-1660. Oxford, Clarendon, 2000.). It illustrates – within the frames of intellectual history – the history of the denomination of Transylvania and Partium between 1600-1660. Almost half of the publications and books were printed by the press of the city of Debrecen at the end of the 17th century. The books that were examined are not exclusively only from Debrecen: these were taken among those printed in the city, written by citizens or its clergymen, or people were somehow connected to the spirituality of this Ark of Christianity. In that period there is not such a great mass of sources, therefore preaches should have been drawn (printing and also manuscripts), so that it did not let us make such a theoretical engagement as to make differences between the form of a written or an oral work. In the international context there was not a great interest to this genre until the ’70s, which belongs mainly to the American New Historicism, which had expressed the text of a preaching being distinctly a literary text. This establishment stroke out preaching from the interpretation of the theology and the folklore, and diminished the significance of views of preceding sciences. In accordance with international studies, Gábor Kecskeméti claimed in his monograph on the history of preaches (Preach, Rhetoric and Literary History) (Prédikáció, retorika, irodalomtörténet. Bp., Akadémiai, 1998.) that to understand the era of the Baroque means to know both the historical-stylistic and sociological researches, as well as those in intellectual history. In the 1990s, during the researches in Hungary, it became clear that preaches should be examined in a context of a wider cultural historical field, regarding other sciences as well, such as literary history, theology and folklore (exemplum research, history of rhetoric, reception aesthetics, sociology, cultural anthropology, etc.). The Hungarian reformed devotional literature in the 17th century is a stepchild of the international research. The great summaries on East Central Europe often misunderstand the complicated system of ethnics, languages and denominations, references to the cultural history of that multicultural region. Otherwise we have had to consider that establishments of former Hungarian researchers on Puritanism, Coccejanism, etc. needed to be redefined.192 p.hu17. századi reformátusság17th century ProtestantismMartonfalvi Tóth GyörgyGyörgy, Martonfalvi TóthIrodalomtudományokBölcsészettudományok