Zsuga, Judit2024-07-232024-07-232024-05-29Egészségügyi Innovációs Szemle, Évf. 3 szám 1 (2024) ,https://hdl.handle.net/2437/377005Az olvasás az egyén tanult képessége, ami lehetővé teszi írott szöveg megértését és értelmezését. Az OECD országokban a szövegértés terén mért PISA (Programme for International Student Assessment) pontszámok fokozatos romlása alapján felvethető, hogy az olvasás tanításában szükség lehet új megközelítések kidolgozására, elsősorban a jelenlegi módszerekkel rosszul boldogulók számára. Az olvasástanítás hagyományosan a hang-betű megfeleltetés (silabizálás) elsajátításával kezdődik a betűkön alapuló írásrendszert használó országokban. Magyarországon a továbblépést rendszerint az egyes szótagokat alkotó betűk hangos összeolvastatása jelenti. Az agyműködés sajátosságaira fókuszáló kutatások felvetik az ortográfiás-morfológiai szegmentálásra alapozott módszerek igen eredményesek lehetnek. A továbbiakban bemutatásra kerül egy, a betű-bigram-morféma tagoláson alapuló, jelenleg pilot szakaszban járó, ún. ortográfiás olvasástanítási módszer, ami a jelenleg ismert neurobiológiai alapokra építve az agyi ventrális vizuális feldolgozólánc sajátosságait igyekszik figyelembe venni. A módszer lényege, hogy az olvasástanulás során a teljes szavak összeolvasás során, a betű – bigram (két, az adott nyelvben gyakran egymás mellé kerülő betű) – morféma (a legkisebb, már önálló jelentéssel bíró nyelvi egység) hierarchia szerint halad a tanulás. A gyerekek kezdettől fogva összefüggő magyar szöveget olvasnak hangos olvasással, mely biztosítja, hogy a gyerekek kontextuálisan gazdag környezetben találkozzanak az írott nyelvi elemekkel. Az ortográfiás olvasástanítási módszer jelentőségét a jövőbeli kontrollált vizsgálatok eredményei dönthetik el.application/pdfortográfiavizuális szóforma területbigrammorfémaortográfiás olvasástanítási módszerfolyóiratcikkOpen AccessEgészségügyi Innovációs Szemlehttps://doi.org/10.56626/ne3v1y36Egészségügyi Innovációs Szemle132939-6026