Imre, LászlóBitskey, IstvánGörömbei, András2011-01-032011-01-031996963 472 123 01217-0380http://hdl.handle.net/2437/101347Imre László könyvének leendő olvasói, ha a mai magyar irodalomtudományban kicsit is járatosak, fontos újdonságként könyvelhetik el ezt az iránymutató kezdeményezést, mely a műfajtörténet régóta elhanyagolt terepén új csapást nyit. Ha a mai külföldi irodalomtudományban lehet új historicizmus, új strukturalizmus, új kulturális materializmus, akkor legalább ilyen szükség van rá, hogy valaki újragondolja és kipróbálja az új műfajtörténet lehetőségeit. Imre László egy korszak szinte teljes műfaji rendszerének alakulásfolyamatairól és funkcióváltásairól számol be, s erre a feladatra ma keresve sem találhattunk volna alkalmasabb személyt nála. Korábbi munkáiban nem egyszer vállalkozott egy-egy műfaj beható vizsgálatára, akár egyetlen szerző életművében (például Arany János balladáira szorítkozva), akár egész hazai történetük távlatában (a magyar verses regény egész fejlődéstörténetét áttekintve); ugyanakkor a XIX. század középső harmadának, e műfajvariációkban ritka gazdagságú, s műfajtörténeti kutatásra különlegesen alkalmas korszaknak ma bizonyosan ő az egyik legelmélyültebb szakértője. Téma és szerző szerencsés egymásra találása kitűnő megfigyelésekben és termékeny gondolatokban gazdag művet eredményezett. Igazolódik szerzőnk tétele, miszerint a „műfajok létformájának szinkron és diakrón vizsgálata (...) az irodalom működésének leglényegét érinti".Bevezető, 11-12. I. A tárgy nehézségei és lehetőségei, 13. Univerzalizmus és nemzeti konkretizáció, 13-14. Egy anakronisztikus modell (a német kísértetballada) mint a műfaj nemzeti és egyedi konkretizációjának elősegítője, 14-21. „Szubordináció" helyett a „szivárványszínek" elrendeződésének modellje, 22-24. Műfajfejlődés vagy rendszercsere, 25. Irodalmi tudat és műfaji hagyományozódás, 25-26. A műfajtörténeti fejlődéselv (A biológiai analógia lehetőségei és buktatói), 27-30. A korszakváltás mint a műfajok elrendeződése által konstituált rendszerek cseréje, 31-32. Szinkrónia és diakrónia a műfajok rendszerszerűségében, 33-34. Írói kompetencia és valóságillúzió 35-36. A műfajok létformája, 37. A műfaji normák funkcionálásának eltérései, 37-39. A műfajok létezésmódja a nemzeti irodalmakban, 40-42. A műfajok elhalása-továbbélése, 43-45. A műfaji hierarchia - a műfajok munkamegosztása, 46-48. Egy múltba forduló és előre mutató műfaj létformája, 49. Az eltérő műfaji inspiráció mint az Arany-balladák típusainak meghatározója, 49-52. A műfaj „barbárság"-a mint a nemzeti egyedítés eszköze, 53-57. Műfaji minták átalakulása a kései korszakban, 58-64. Az Arany-ballada mint sugalmazó és ellenkezésre késztető műfaji minta, 65-70. „Nemzeti klasszicizmus" és egyensúlyteremtő műfaji tagozódás, 71. Egy romantikus korszak „klasszicizmusa", 71-73. Egyensúlyra törekvés és a műfajok együttese, 75-78. A műfajok „magyar"-rá válása, 79-82. A „nemzeti paradigma", 83. Nemzeti individualizáció - nemzeti emancipáció, 83-85. Az autonóm műfaji változatok rendszere a múlt század középső harmadában, 86-87. Nemzetivé válás formai elidegenedés révén, 88-91. Eposz és regény, 92-96. A műfaji normákhoz igazodás és a tőlük való eltérés módozatai az Arany-balladában, A „nemzeti paradigma" érvényesülése a műfaji egyedítésben, 97. Remekmű a balladai ismérvek többségének hiányában (Rozgonyiné), 97-101. A bürgeri ősmintától a tudattalan lelki jelenségek zenei sugalmazásáig (Bor vitéz), 102-109. Parnasszista tárgyiasság, romantikus ódaiság, históriás ének, keresztény mártír-legenda és ótestamentumi átok műfaji mintáinak egymásra másolódása (Szondi két apródja), 110-122. Az erkölcsi világrend törvényeinek kikezdhetetlenségét sugalmazó akusztikai és szemantikai ismétlődések verse (A walesi bárdok), 123-127. A kísértetballada mint többféleképpen olvasható történet (Tengeri-hántás), 128-136. A reciprocitás mint a műfaji hierarchia módosulásának tünete, eposz és történelmi regény, 137. Műfaj és műfajalkotó tényezők, 137-138. A műfaj mint diakrón képződmény, 139-142. Eposzi funkció vagy eposzi ihlet, 143-145. Az eposzt pótolhatónak mutató, de funkcióit csak részben átvállaló műfaj: a történelmi regény, 146-148. Az eposz kései transzmutációja, 149-156. Műfaji differenciálódásban megmutatkozó nemzeti identifikáció a magyar regényben a múlt század derekán, 157. Az európai minták átvétele, 157-159. A műformák asszimilálásának változatai, 160-163. Műfaji minták módosult formában való továbbélése - új műfaji változatok születése, 164-165. A regényegész viszonya a diakrón műfaji „sor"-okhoz, 166-168. Az affirmatív beszédmód ironikus megkérdőjelezése mint az epikai differenciálódás egyik lehetősége, 169-174. Műfaji hierarchia és szemléleti sokféleség, 175-176. A posztromantikus (Kuthy Lajos, Nagy Ignác-féle) regény újdonsága a XX. század második felének jelenségei felől szemlélve, 177. Egy régi regénytípus újdonságai, 177-178. Eltérés az uralkodó beszédmódtól, 179-180. „Halmazszerűség" a kompozícióban - horizontváltás az írói szemléletben, 181-183. Ellentechnikák a valóságillúzióval szemben, 184-185. A nyelv felértékelődése, 186-187. „Irodalmiasság", allúzió, paródia, 188-190. Elbeszélői önszemlélet. 191-193. Posztromanticizmus - posztmodernizmus, 194-196. Két romantikus regény analógiái és oppozíciói (Eötvös József: A karthausi; Beöthy László: Goldbach and Comp fűszerkereskedése a Kék Macskához), 197. A romantikus regénysablonok keveredése, 197-198. Beöthy rejtett (és talán szándéktalan) polémiája A karthausi-val, 199-201. A nagyromantika eszköztárának „kifordítása" az 50-es években, 202-204. A normákhoz való igazodás és az azoktól való eltérés, a műfaji osztódás, 205-208. Egy műfaj jellegadó tényezői, Az Arany-ballada rétegei, 209. A szubjektivitás szintjei, 209-212. A tragédia ihletése, a tragikum, 213-217. Az eszmék és erkölcsi értékek világa, 218-224. A megszólalásmód változatai, 225-237. Akusztikai rétegek, 238-245. Az összes réteg megfeleltetése: a kompozíció, A balladai univerzum: a műfaji komplexitás, 246-254. Kemény egy-egy műfaji variánsának jellegadó, ihlető tényezői, 255. Az aforizma az Élet és ábránd-ban, Az esszéregény kezdeményei, 255-265. A lélektani módszer romantikus közvetettsége: áttételesség és jelképesség a Férj és nő-ben, A pszichológiai regény kezdeményei, 266-272. A műfaji minták módosulása, Elbeszélői magatartás és értékelés az Özvegy és leányá-ban, 273-278. A hasonlatok szerepe A rajongók-ban, 279-284. A regényvilág atmoszferikussága: színek és fények a Zord idő-ben, 285-292. A romantikus regény késői modulációja (Szent Péter esernyője), 293. Egy különös sorsú Mikszáth-regény, 293-296. A mese és a kalandregény sémáinak megfeleltetése, Feszültség és feloldás ritmusa, 297-300. A „várhatóság" mértékének váltakozása, 301-304. Átlépések az evilági, transzcendens és ál-transzcendens valóságszintek között, 305-309. Az adoma átalakulása emocionális vitalisztikus világmagyarázattá, 310-314. Konklúzió helyett, 315-320. Jegyzetek, 321-338. Névmutató, 339-345.huirodalomtörténetműfajelméletballadaeposzregénytörténelmi regényBook345 p.