Ujhelyi, ZoltánDr. Oláhné Domokos, Zsófia2026-04-232026-04-232026https://hdl.handle.net/2437/406432A gyógyszeres terápiában ugyanazon dózis különböző betegekben eltérő expozíciót, hatásosságot és mellékhatás-profilt eredményezhet, ami a klinikai gyakorlatban a „trial-anderror” dózisbeállítás egyik fő oka. A variabilitás fontos meghatározója a gyógyszermetabolizáló enzimek, transzporterek és immunogenetikai markerek öröklött eltérése (pl. CYP450 enzimek, SLCO1B1, HLA). Dolgozatomban azt mutatom be, hogyan fordítható le a farmakogenomikai (PGx) vizsgálati eredmény klinikai dózisdöntéssé, és milyen feltételek mellett érdemes a PGxt a rutin ellátásba integrálni. Strukturált irodalmi áttekintés keretében összefoglalom a reaktív és preemptív tesztelés munkafolyamatát, a genotípus-fenotípus besorolás elveit, valamint a CPIC és a DPWG ajánlásrendszerét. Kiemelt példákon keresztül tárgyalom az onkológiai (DPYD-fluoropirimidinek, UGT1A1-irinotekán, CYP2D6-tamoxifen), kardiológiai (CYP2C19-clopidogrel, CYP2C9/VKORC1-warfarin, SLCO1B1-sztatinok) és pszichiátriai (CYP2C19/CYP2D6-antidepresszánsok) alkalmazásokat, valamint további eseteket (HLAB*57:01-abacavir, TPMT/NUDT15-tiopurinok, CYP3A5-takrolimus). A PGx-alapú terápiaválasztás és dózismódosítás csökkentheti a súlyos toxicitást és a hatástalanságot, különösen szűk terápiás indexű gyógyszereknél, ahol a terápiás gyógyszerszint-monitorozás (TDM) is kiegészítheti a döntést. A bevezetéshez standardizált riportálás, elektronikus döntéstámogatás, adatvédelmi és költséghatékonysági szempontok kezelése, valamint rugalmas dózisformákat biztosító gyógyszertechnológiai megoldások (több hatáserősség, kontrollált leadás, 3D nyomtatás) szükségesek.53hufarmakogenomikaOrvostudományHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.