Mészáros, SándorLámfalusi, Ibolya2010-05-202010-05-202010http://hdl.handle.net/2437/965501. ÖSSZEFOGLALÁS A Közös Agrárpolitika (KAP) az EU egyik legbonyolultabb, legrészletesebb szabályozási rendszere, amely a tagállamok részére nagyjából azonos gazdálkodási környezetet, és ezáltal nagyon hasonló növekedési feltételeket teremtett. Ezzel kapcsolatban fontos kérdés, hogy a (közel) azonos gazdálkodási keret vajon hozzájárul-e az újonnan belépőknek – köztük Magyarországnak – a társulásba tartozókhoz történő gyorsabb felzárkózásához, elvezet-e a tagállamok közötti különbségek kiegyenlítődéshez, a konvergenciához? Ugyanakkor a felzárkózás, mint elsődleges cél mellett nem elhanyagolható, sőt alapvető szempont, hogy az ágazati szereplők megélhetéséhez szükséges jövedelem folyamatosan biztosítva legyen. E két téma – jövedelemstabilitás és a konvergencia – lényegében az ágazati teljesítmény alakulásának két vetülete: a hosszú távú trend, illetve az azt kísérő ingadozás. Ezekkel kapcsolatban kutatásom során az alábbi hipotéziseket kívántam ellenőrizni: • A jövedelem stabilitásának növelésére tett agrárpolitikai intézkedések a kiemelt tagállamok és Magyarország esetében egyaránt kedvezően befolyásolták a jövedelem alakulását. • Az EU mezőgazdaságában a KAP hatására a tagországok közötti különbségek fokozatosan mérséklődnek a mezőgazdasági eredmények, ráfordítások és jövedelmek tekintetében. Ebbe a felzárkózási folyamatba a magyar mezőgazdaság is be tudott kapcsolódni. Az első hipotézis ellenőrzéséhez jövedelemstabilitási vizsgálatokat végeztem. Első lépésként részletesen áttekintettem hat, a mezőgazdasági jövedelem stabilitásával foglalkozó tanulmányt, amelyek alapján megállapítottam, hogy a stabilitási vizsgálatoknak még nem alakult ki egy egységes módszertana. Ugyanakkor az egységes módszer alkalmazása aligha lehetséges, hiszen az egyes vizsgálatok a stabilitás kérdéskörének különböző aspektusait más és más módon közelítették meg. Egyetlen közös jellemzőjük az volt, hogy a stabilitás mértékét valamennyi eljárás a szórással fejezte ki. Az általam választott módszer a reziduális szórás segítségével jellemzi a mezőgazdasági jövedelmek stabilitását/instabilitását. A hazai ágazat stabilitási mutatójának értékeléséhez az EU15 és EU27 középértékeket, valamint négy kiemelt tagország nevezetesen Ausztria, Dánia, Franciaország és Portugália agrárágazatának mutatóit vettem alapul. A konkrét vizsgálatot megelőzően részletesen elemeztem a hazai ágazati eredményének és ráfordításainak alakulását, összefüggéseit a felsoroltak tükrében. A főbb megállapítások a következők voltak: A magyar mezőgazdaság kibocsátása dinamikusan, az EU15 és az EU27 átlagát, valamint a kiemelt országokét meghaladó ütemben nőtt 1998 és 2008 között. A mutató változása szempontjából kiemelkedőnek számít a 2004. év, amikor a mezőgazdasági ágazat kibocsátása az előző évhez képest csaknem 20 százalékkal gyarapodott. A növekedés az ágazatok közül a növénytermesztési ágazatnak köszönhető elsősorban. Annak hátterében azonban nem a volumen, – az ugyanis alig bővült – hanem az árak gyors ütemű emelkedése áll, amelynek oka részben a nemzetközi és a hazai árszintek között meglévő különbségek. A vizsgált országok közül a magyarországi agrárárak szintje a legalacsonyabb. Az állattenyésztési ágazat teljesítménye lényegében stagnált. Ott ugyanis sem az árak, sem a kibocsátás volumene nem nőtt. A ráfordítások ugyanakkor növekedtek, éspedig a kibocsátást meghaladó mértékben. A legnagyobb mértékű növekedés a kibocsátáshoz képest a nemzetközi viszonylatban is magas arányt képviselő folyó termelő felhasználást jellemezte. A ráfordítások növekedésében is az árak játszották a fő szerepet. A termeléshez felhasznált termékek és szolgáltatások árának növekedése, és azzal egyidejűleg a termelői árak attól elmaradó ütemű emelkedése, azaz az agrárolló nyílása viszont az összes tagországban negatív hatást gyakorolt a termelésből származó jövedelemre. A ráfordítások gyors ütemű bővülése miatt a kibocsátás jövedelemtartalma mind alacsonyabb. Mindez a kiemelt országok többségében a jövedelem abszolút csökkenését is maga után vonta. Egyértelmű jövedelem-növekedés folyó áron végülis egyedül Magyarországon volt tapasztalható, miközben a jövedelem szintentartása reálértéken a hazai agrárágazatban sem sikerült. A Mezőgazdasági Számlarendszer adatait felhasználva meghatároztam a stabilitási mutatót a működési eredményre vonatkozóan, majd a teljesség igénye nélkül bemutattam a befolyásoló tényezőket és azok hatását. Az országonként eltérő jövedelemváltozás a vizsgált országok többségében a jövedelem stabilitásának javulásával járt együtt. Ez alól csak Dánia képez kivételt, ahol a jövedelem stabilitása változatlan maradt. A kiemelt EU tagországok jövedelemstabilitási mutatóival összevetve a magyar mezőgazdaság működési eredményének kiegyensúlyozottságát, azt tapasztaljuk, hogy jelentős a lemaradás. Ráadásul az osztrák mezőgazdaság kivételével a tagállamok többségében a jövedelem szintentartása reálértéken nem biztosított. A jövedelmet alakító tényezők közül az ár és a volumen hatása azonos irányú volt Franciaországban és Magyarországon, ahol mindkettő kedvezően, illetve Ausztriában, ahol mindkettő kedvezőtlenül alakította a stabilitást. Ellentétes irányú volt a két tényező hatása Dániában és Portugáliában. Előbbinél a volumen pozitívan, az ár pedig negatívan befolyásolta az ingadozás mértékét, az utóbbinál pedig fordítva. Összevetve a volumen és az ár befolyásoló szerepnek mértékét, megállapítható, hogy az árszínvonal a vizsgált országok többségében nagyobb hatást gyakorolt a kibocsátás stabilitására, mint a volumen. Franciaországban és Portugáliában, ahol kedvező az ágazati diverzifikáltság, ott a működési eredmény stabilitása jobbnak ítélhető, és továbbra is javuló tendenciát jelez. Dániában viszont, ahol a mutató értéke magas, vagyis alacsony a diverzifikáltság foka, ott az ágazati jövedelem kevésbé kiegyensúlyozott a többi országhoz képest. A két főágazat közül a négy kiemelt tagországban a növénytermesztés bizonyult kevésbé stabilnak, míg Magyarországon épp ellenkezőleg. A vizsgált országokról elmondható, hogy a jövedelem stabilizálásához az agrárpolitika hozzá tudott járulni. Ez alól – Franciaországot nem számítva, ahol a jövedelem stabilitása lényegében változatlan volt – csak Magyarország képez kivételt, ahol az adók és támogatások nélkül számított jövedelem kiegyensúlyozottabb volt, mint az agrárpolitikai eszközök hatása nélkül. A második hipotézis ellenőrzéséhez első lépésként a konvergenciával kapcsolatos alapfogalmakat, makrogazdasági modelleket, empirikus tanulmányokat tártam fel. A többféle konvergencia fogalom közül az országok közötti fejlettségbeli különbségek mérséklődésének kérdésére a választ az abszolút konvergencia vizsgálati eredményei adják meg. Az abszolút konvergencia elméletén belül is két konvergencia-típus különböztethető meg, a β-konvergencia és a σ-konvergencia. A gazdaságok egy csoportja akkor konvergál szigma értelemben, ha az egy főre jutó reál GDP szórása időben csökkenő tendenciát jelez. A β pedig a konvergencia vagy divergencia sebességét adja meg. Külön pontban foglaltam össze, hogy melyek azok az ide kapcsolódó mezőgazdasági sajátosságok, amelyeket figyelembe kell venni a makrogazdasági szinten alkotott hipotézisek mezőgazdaságra történő adaptálásakor. Megállapítottam, hogy a makrogazdasági növekedési modellek alkalmazása a mezőgazdasági ágazatnál az eltérő sajátosságok miatt csak korlátozottan lehetséges. A konkrét vizsgálatokat megelőzően összehasonlító elemzés segítségével bemutattam a magyar mezőgazdaság helyzetét a hatékonyság vonatkozásában, az EU mezőgazdaságához képest. Az összevetéshez szintén az EU-középértékeket, illetve a már említett négy kiemelt tagország adatait használtam fel. A hatékonyság elemzésénél vetítési alapként alkalmaztam a létszám mellett a területet is. A magyar mezőgazdaság lemaradása a hatékonyság területén a kiemelt országokhoz, illetve az EU-átlaghoz képest egyaránt jelentős. Különösen igaz ez a létszámra vetített eredménymutatókra, ahol még 2008-ban is az EU15 átlagának csak 26-32 százalékát érte el a hazai agrárágazat, miközben a területi termelékenységnél 45-55 százalék volt ugyanezen mutatók értéke. Ugyanakkor a 2008. évi arányszámok rendre meghaladták az 1998. évieket, ami a hatékonyság területén folyamatban lévő felzárkózásra utal. Az EU mezőgazdaságában folyamatban lévő konvergencia avagy divergencia folyamatok feltárásához σ- és β-konvergencia vizsgálatokat végeztem az említett hatékonysági mutatók vonatkozásában. Az abszolút β- és σ-konvergencia vizsgálata az EU27 tagországok mezőgazdasága között valamennyi eredmény- és ráfordításelemnél – a hektárra és létszámra vetítettek alapján egyaránt – szignifikáns konvergenciát jelzett. A konvergencia a mezőgazdasági kibocsátástól a jövedelem felé haladva mind gyorsabbnak bizonyult, vagyis a ráfordítások, valamint az adók és támogatások alakulása elősegítette az országok közötti különbségek mérséklődését. Az EU15-ben az eredményeket és ráfordításokat jellemző tendenciák kissé ellentmondásosak voltak. Előbbiek közül például a létszámra vetített bruttó hozzáadott értéknél konvergencia, a kibocsátásnál divergencia adódott eredményül, de egyik sem volt szignifikáns. Utóbbiaknál pedig a folyó termelő felhasználás létszámra vetítve divergenciát, hektárra vetítve konvergenciát mutatott, melyek közül megint csak egyik sem bizonyult szignifikánsnak. Vagyis az EU15-ben a különbségek inkább állandósulni látszanak, aminek hátterében vélhetően a természeti adottságokban rejlő különbségek állnak, amelyek miatt az EU mezőgazdaságában a felzárkózás egy egységes fejlettségi szinthez aligha lehetséges. Egyedül a működési eredmény jelzett egyértelműen ilyen felzárkózást. A konvergencia sebessége az EU27-ben a létszámra vetített eredményeknél valamennyi esetben meghaladta a területre vetítettekét, ami rávilágít a foglalkoztatottak számának kiemelt szerepére, amelynek folyamatos, jelentős mérséklődése nagyban meghatározhatja a felzárkózást. A folyó és változatlan áron számított hatékonysági mutatók vizsgálati eredményei közül a konvergencia szempontjából az utóbbiak bizonyultak kedvezőbbnek, amiből arra lehet következtetni, hogy az árak alakulása nem segítette, sőt inkább lassította, hátráltatta a felzárkózási folyamatot. Az EU egészére végzett σ- és β-konvergencia számítások a vizsgált országok összességéről adtak információt, így további vizsgálatokat végeztem, amelyek az egyes országok EU –átlaghoz történő felzárkózásáról vagy lemaradásáról adnak számot. Az egyes országok uniós átlaghoz való közeledését vizsgáló eljárás a magyar mezőgazdaság valamennyi eredmény- és ráfordításkategóriánál a konvergenciát támasztotta alá. Mindezek ellenére hosszú távon a magyar mezőgazdaság konvergenciájának fenntartása nem tűnik reális jövőképnek. A mezőgazdasági ágazat teljesítményét jelző főbb pénzügyi adatok ugyanis annak ellenére mutatnak pozitív változásokat, hogy az EU csatlakozásra való felkészülés hibákkal és mulasztásokkal volt terhes, és annak ellenére is, hogy sok más területen (import, versenyképesség) egyáltalán nem számolhatunk be kedvező változásokról. Éppen ezért nem várható, hogy a magyar mezőgazdaság abszolút értelemben eléri az EU15 színvonalát. Inkább az az elképzelés a valószínű, amelyet HALMAI (2007) a nemzetgazdaság esetében feltételez, nevezetesen: „az új tagországok a csatlakozást követően jelentős mértékű konvergenciát eredményező tranzíciós pályán haladnak. Ám a felzárkózás üteme az idő előrehaladtával mérséklődik, majd megszakadhat. Reális lehetőség, hogy az új tagországok konvergenciája az EU15 egy főre jutó GDP-jének mintegy háromnegyedén valósulna meg.” 1. SUMMARY The Common Agricultural Policy (CAP) is one of the most complicated and detailed regulatory system of the EU, which by providing rather uniform economic environment ensures very similar conditions for economic growth. In connection with this it is an important question whether the (almost) uniform economic conditions do provide assistance for the new Member States – among others also for Hungary – in converging to the old Member States in a rather short period and leading to diminishing differences; that is, to convergence? But in addition to convergence, which is the primary goal, it cannot be neglected and it is also a fundamental aim to ensure the income required for the subsistence of the market players of the sectors. Income stability and convergence are the two dimensions, of the performance of the sector: the long term trends and the accompanying fluctuation. In this context I aimed to test the following hypotheses: • The agricultural policy measures aiming to increase income stability had a favourable impact on income development both in the Member States selected and Hungary. • In the agriculture of the EU as a result of the CAP the differences among the Member States are gradually diminishing in terms of agricultural outputs, inputs and incomes. The Hungarian agriculture could join in this converging process. In order to test the first hypothesis I have performed income stability analyses. In the first step I reviewed six papers in detail dealing with the stability of agricultural income and based on this I have found that for stability analyses no uniform methodology have been developed yet. However, the application of a uniform methodology is hardly possible since the various aspects of stability have been approached differently. The only common characteristic was that the extent of stability was defined by standard deviation. The method I have applied characterizes the stability/instability of agricultural incomes by the help of residual standard variance. For evaluate the stability indicator of the Hungarian agriculture I have applied the average values of EU15 and EU27 as well as the agricultural indicators of four Member States, namely, of Austria, Denmark, France and Portugal. Before performing the analysis I have reviewed in detail the development of the Hungarian agricultural outputs and inputs and their interrelations in the light of the above. The main statements are the following: The output of the Hungarian agriculture increased dynamically; between 1998 and 2008 the rate of increase exceeded the average rate of EU15 and EU27 as well as that of the Member States selected. Regarding the development of the indicator, 2004 was an outstanding year, in this year the output of the agricultural sector increased by nearly 20% to the previous year. This increase was due mainly to crop production. The reason of the increase was not due to the volume increase– as it was only a slight increase – but this was rather due to the rapid price increase caused by the differences between the international and Hungarian price levels. Among the countries analysed the Hungarian agricultural price level was the lowest. In fact the performance of the Hungarian animal husbandry stagnated. In this sector neither the prices nor the volume of the output increased. At the same time the inputs increased and the rate of the increase exceeded that of the output. The largest increase could be seen at intermediate consumption accounting for a relatively high proportion compared to other countries. The increase of the inputs was also due to the price increase. The prices of products and services used for production increased but at the same time the producer prices increased by a lower rate; that is, the terms of trade decreased and this had an unfavourable effect on the income generated by agricultural production in all the Member States. Owing to the rapid price increase of the inputs the income proportion of the output is decreasing. In the majority of the countries analysed this led to an absolute income decrease. A definite income increase at current prices could only be seen in Hungary while not even in Hungary could the income be maintained at real values in the agricultural sector. With the help of the data of the Economic Accounts of Agriculture I have determined the stability indicator pertaining to operating surplus and then I have presented but not in detail the influencing factors and their effects. The income development varying by Member States analysed accompanied by improving income stability. The only exception was Denmark, where the income stability remained at the same level. By comparing the income stability of the Member States analysed with the stability of operating surplus of the Hungarian agriculture we can see that the latter is lagging behind significantly. Furthermore, with the exception of the Austrian agriculture in most Member States not even the income level at real values could be maintained. From among the factors influencing the income the effects of the price and volume were similar in France and Hungary, where their effects were favourable; but in Austria, their effects on the stability were unfavourable. The effect of the two factors was different in Denmark and Portugal. In the case of the former volume had a positive and prices had a negative effect on the fluctuation, while in the case of the latter just the contrary. By conferring the effects of volume and price we can see that in most Member States analysed the price level is more determinant regarding the output stability than volume. In France and Portugal, where the diversification of the sector is favourable the stability of the operating surplus is better and shows an improving tendency. However, in Denmark, where the value of the indicator is high; i.e., the level of diversification is low, the income level of the sector is less balanced than in the other Member States. From among the two main sectors of the four Member States analysed crop production proved to be less stable, while in Hungary it was just the opposite. As for the countries analysed we can see that agricultural policy could provide assistance to the stabilization of income. In this respect the only exception was Hungary – apart from France, where the income stability was almost steady –, where the income calculated without taxes and subsidies seemed to be more stable than with the effects of agricultural policy measures. In order to test the second hypothesis first, I have reviewed the fundamental definitions of convergence, the macroeconomic models and the empirical studies. From among the various definitions of convergence the results of absolute convergence analysis answer the question how to diminish the differences in economic development among the countries. In the absolute convergence two different types of convergence can be distinguished; i.e., β- and σ-convergence. One part of the holdings converges in accordance with σ- if the deviation of the real GDP per capita is decreasing over time. β provides the rate of convergence or divergence. I have summarized in a separate sub section those agricultural characteristics, which have to be taken into account when adapting the macroeconomic hypotheses to agriculture. I have found that the application of macroeconomic growth models in agriculture is limited due to the diverse characteristics. Before performing the definite analyses I have shown by a comparative analysis the state of the Hungarian agriculture in terms of efficiency compared to the agriculture of the EU. In the comparison I used the average data of the EU as well as the data of the above-mentioned four Member States. In the efficiency analyses as a base I considered in addition to the annual work unit also the area. Regarding the efficiency the lagging behind of the Hungarian agriculture was significant compared both to the investigated countries and the EU average. It holds true especially in the case of the indicators of per capita; even in 2008 the Hungarian agricultural sector accounted for only 26-32% of the EU average, while the same indicator referring to area efficiency accounted for 45-55%. At the same time the rates of 2007 exceeded in succession those of 1998, which indicates the convergence in terms of efficiency. First of all convergence can be seen as for inputs but it was less characteristic for the outputs. In order to reveal the convergence or divergence processes taking place in the agriculture of the EU σ- and β-convergence analyses were performed in terms of the above-mentioned efficiency indicators. The absolute β- and σ-convergence analyses of the agriculture of the Member States of EU27 indicated significant convergence for all output and input elements regarding the hectares and annual work unit. Proceeding from output to income convergence proved to be more and more rapid; this means that the development of inputs and taxes contributed to the diminishing of the differences among the Member States. In EU15 the tendencies characterizing the outputs and inputs were slightly contradictory. From among the former ones in the case of gross value added per capita convergence could be seen, while in the case of output per capita divergence could be seen; however, neither of them was significant. At the latter one the intermediate consumption per capita diverged, while the same per hectare converged; but neither of them was significant. This means that in EU15 the differences seems to be persistent, which is presumably due to the differences in natural conditions; therefore the convergence of agriculture to the uniform EU development level is hardly possible. Only the operating surplus indicated such a definite convergence. The rate of convergence in the EU27 in the cases of output per capita exceed in all the cases the output per hectare, which shows the significant role of the annual work unit; its continuous and significant decrease determines considerably the convergence. From the results of the analyses of the efficiency indicators calculated at current and constant prices the latter proved to be more favourable from the aspect of convergence and from which it can be concluded that the development of prices did not facilitate but it rather slowed down the convergence process. The σ- and β-convergence calculations performed for the entire EU provided information on the whole of the Member States analysed and so I have performed further calculations for the convergence or divergence of the individual Member States to the EU averages. The procedure analysing the convergence of the Member States to the EU averages indicated the convergence of the Hungarian agriculture in terms of all output and input categories. In spite of all these maintaining the convergence of the Hungarian agriculture in the long run does not seem to be a realistic vision. The main financial data characterizing the performance of the agricultural sector indicate positive changes even if the pre-accession process was full of failures and omissions and in numerous other fields (import, competitiveness) no favourable changes can be seen This is the reason why it cannot be expected that the Hungarian agriculture will reach the level of the EU15 in absolute values. The vision described by HALMAI (2007) seems to be more realistic, namely that following the accession the New Member States will go through a transition process leading to significant convergence. However, the rate of convergence will decrease by time and then it might be interrupted. A realistic option is that the convergence of the new Member States could reach three fourth of the GDP per capita of EU15.149humezőgazdaságagriculturekonvergenciaconvergencejövedelemstabilitásincome stabilityGazdálkodás- és szervezéstudományokTársadalomtudományok