Csinády, AdriánaKocsis, Zoltán2022-05-102022-05-102022-04-07http://hdl.handle.net/2437/332930Az ember történetében a zene kulturális elemként egy, a biológiai utáni szerveződési szintet képvisel. Ilyen értelemben sem több, sem kevesebb, pontosan ugyanannyi, mint bármi más, ami a kultúrateremtésre hajlamosító genom révén megjelenhet és negatív szelekció híján fennmaradhat. (...) A zenéhez az ember a kultúra előtti idejéből, az ösztönök uralmának kora óta kapcsolódik, és így elválaszthatatlanul kötődik. A zene abszolút – embertől független – ősiségére bizonyíték az is, hogy nem csak fajunk műveli. (...) Az ember komfortzónájának óriási részét jelenti a zene. A homo sapiens akkor érzi jól magát, akkor stabil, ha a fizikai és mentális környezete arra a közegre emlékeztet, amiben a törzsfejlődése során elődeinek sokezer generációja élt. Jól érzi magát a természetben, távol a zsigerileg szokatlan nagyvárosi zajoktól. Testileg-lelkileg jót tesz a testmozgás – őseink a mindennapi betevő falatokért komoly távolságokat tettek meg. Ez abból következik, hogy a holocén előtti időszak az ember kialakulásától a mezőgazdaság megjelenéséig gyakorlatilag változatlan, a környezet, amihez fajunk populációi százezer évek alatt adaptálódtak, lényegét tekintve állandó volt.(...) A mentálhigiéné egyik alapfogalma, a prevenció, akkortól kezdve nyer értelmet, amint a holocén elkezdődik.49huzene, etológia, humánetológia, kultúra, művészetek, mentálhigiéné, szociális kapcsolatok, tanulás, tanítás, Carl Rogers, Szőke Péter, Giddens, jutalmazás, prevenció, altatódal, neocortexA zene biológiai alapja és mentálhigiénés hatásaiThe biological foundations of music and its mentalhygienic effectsDEENK Témalista::Művészetek