2008-12-152008-12-159635491271http://hdl.handle.net/2437/64152Lerágott csont mondják (többnyire férfiak, de nem csak ők!), ha a női egyenjogúság kérdése kerül szóba. Az ugyanis, ha nem tudnánk, már rég megvalósult. Ha netán mi nők kissé kétkedőn csóváljuk a fejünket erre, sorolni kezdik a munkához való, a szavazati és egyéb jogainkat. Arról azonban, hogy mindez korántsem csak jogi kérdés, nem nyitnak vitát. És mi? Nem engedünk-e túl sokszor az évezredes beidegződéseinknek? Mert az úgynevezett felszabadulásunk ellenére rettegünk, hogy nem fogadnak el bennünket olyannak, amilyenek vagyunk? Mert így nem vagyunk elég jók, nem vagyunk megfelelők? A pszichológus, író és tréner Anne Dickson ebben a nagysikerű könyvében is azon fáradozik, hogy megtanítsa, miképpen győzhet az a szelíd forradalom amelynek célja, hogy a nők nők, a férfiak pedig férfiak lehessenek. Új utakat nyit meg, észrevételei friss fuvallatot hoznak a nemek harcának áporodott levegőjébe. Egyfelől gondolatébresztő eszmékkel szembesülünk, másfelől a történet szereplői saját bőrükön tapasztalják meg mindazt, amiről a szerző beszél; nemcsak felismerik nehézségeik okait, és egyre bátrabb lépéseket tesznek a változás felé, hanem az igazi női szolidaritás is feltámad közöttük.http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibFSZ1041110bibFSZ1041110